OpenAI globális ügyekért felelős vezetője, Chris Lehane úgy véli, hogy a 2028-as elnökválasztás döntő pillanat lehet a mesterséges intelligencia (MI) politikai megítélésében. Egy új esszéjében Lehane azt javasolja, hogy a politikusok ne csak szólamokban reagáljanak az MI-ellenes érzelmekre és az adatközpontokkal szembeni ellenállásra, hanem kezdjenek el tényleges politikákat kidolgozni, amelyek a polgárok aggodalmait kezelik.
Lehane az MI gazdaságot átalakító potenciálját Franklin D. Roosevelt 1930-as évekbeli New Deal-jéhez hasonlítja — arra a kiterjedt szövetségi program- és reformcsomagra, amelyet az iparosodás és a nagy gazdasági világválság után vezetett be. Szerinte ma is sok amerikai úgy érzi, hogy elveszítheti gazdasági jövője feletti kontrollt, és egy „meggyőző harmadik út” szükségességét hangsúlyozza, amely lehetővé teszi, hogy az emberek részesedjenek az MI előnyeiből. Lehane öt prioritást sorol fel: munkavállalói védelmek és oktatás, MI-biztonság, adatközpont-fejlesztés és további területek.
A javaslatcsomag a 2024-es félidős választások utáni politikai légkörben jelent meg, amikor a Demokrata Párt meglepő győzelmet aratott és visszafordította a Kongresszus irányítását. A választói frusztráció, különösen a megélhetési költségek miatt, több helyen központi szerepet játszott. Kate Brennan, az AI Now Institute-nál az AI és a vállalati hatalom politikáját vezető szakember a TechCrunchnak azt mondta, hogy Lehane retorikája jelentős eltérést jelent OpenAI tavalyi, fejlesztésgyorsítást és szabályozási akadályok csökkentését előtérbe helyező politikai irányvonalától.
Számos javaslat kétségtelenül a szélesebb MI-elfogadást és az infrastruktúra bővítését ösztönözné — vagyis azt, amire olyan cégeknek, mint az OpenAI, szükségük van a növekedéshez. Míg a történelmi New Deal munkavállalói védelmeket teremtett és korlátokat szabott a vállalati hatalomnak, nem világos, hogy Lehane tervei miként tartanák felelőssé az MI-t fejlesztő cégeket a technológia által okozott gazdasági zavarokért.
Brennan szerint a New Deal-analógia a közhatalom állami kapacitásának bevonását feltételezi a közjó érdekében. Ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a mostani javaslatokat egy magáncég írta, amely saját érdekei szerint lobbizik, és hogy a megfogalmazás történelmi kontextusában pontatlan vagy káros lehet.
Bár az MI nem volt meghatározó téma a félidős választásokon, az adatközpontokkal szembeni ellenállás több helyen kétpárti aggodalommá vált. Lehane arra figyelmeztet, hogy az adatközpontok ellehetetlenítése kockáztathatja Amerika előnyét Kínával szemben; ezzel a megfogalmazással a 2002-es iraki háború jóváhagyásáról szóló szavazásra tett párhuzamot is említ.
A lakhatási és megélhetési költségek alakulása várhatóan központi kérdés lesz 2028-ban. Az MI a beszélgetés részévé válhat, amint a szavazók aggódnak az adatközpontok miatt növekvő villanyszámlák, munkahelyek automatizálása és az, hogy a technológiai haszon elsősorban néhány gazdag céghez vándorol.
Lehane elismeri ezeket az aggodalmakat, de keveset javasol a nyereség koncentrálódásának megakadályozására. Adórendszerre vonatkozó ötletei közé tartoznak ösztönzők a munkavállalók MI-képzéséhez, könnyebb tőkéhez jutás vállalkozóknak és új megoldások a munkavállalói tulajdonlás és profitmegosztás terén. Ezek ösztönzők, nem pedig kötelező érvényű szabályok, amelyek biztosítanák, hogy a dolgozók valóban részesüljenek az MI által generált jövedelmekből, vagy hogy a cégek viseljék az elbocsátások költségeit.
Brennan szerint értelmesebb lenne például a vállalati adókulcs felülvizsgálata, vagy adókedvezmények a humán munkahelyek megtartásáért, valamint mechanizmusok arra, hogy a vállalatok ne halmozhassanak fel aránytalan piaci erőt. Szerinte Lehane megközelítése előfeltételezi, hogy az MI tömeges elfogadása és társadalmi hasznosulása már adott — amit egyelőre nem látni.
Az adatközpontokkal kapcsolatban Lehane elismeri a közösségi aggályokat, de hangsúlyozza az építkezéssel járó munkalehetőségeket és a helyi adóbevételeket. Ugyanakkor politikai döntéshozókat figyelmeztet, akik adatközpont-morátoriumot támogatnak: szerintük ez versenyhátrányt okozhat Kínával szemben.
A gyerekek biztonsága és az oktatás központi elemei Lehane programjának: korhoz igazított védelmeket és kiskorúaknak szánt MI-társaikkal kapcsolatos elővigyázatosságot említ. Ezzel párhuzamosan óv attól, hogy kizárják az MI-t az iskolákból, mert szerinte az növelheti az egyenlőtlenséget a jól felszerelt és a vidéki iskolák között. Kritikusok szerint azonban az a feltevés, hogy az MI javítja a tanulást, még nem bizonyított, és több vizsgálatot igényelne, nem pusztán több pénzt vagy több személyes figyelmet az emberi tanároktól.
Lehane a kötelezően betartandó MI-biztonsági szabványok, független értékelések, nyilvános ellenőrzés és olyan lehetőségek mellett érvel, amelyekkel egy rendszert korlátozni vagy lekapcsolni lehetne. Ugyanakkor a közelmúltbeli vizsgálatok azt mutatják, hogy az OpenAI és más laborok nem tettek közzé átfogó terveket arra az esetre, ha egy modell kikerülne az emberi kontroll alól.
Brennan ezeket az állításokat képmutatónak nevezte, és rámutatott, hogy az OpenAI korábban ellenzett olyan jogszabályokat, amelyek ilyen intézkedéseket írattak volna elő. Például 2024-ben az OpenAI ellenezte Kalifornia SB 1047 jelű AI-biztonsági törvényjavaslatát, amely katasztrofális kockázatértékeléseket és leállítási képességeket írt volna elő. A vállalat korábban arra is törekedett, hogy korlátozza az állami szabályozást, mondván, hogy az alááshatja az amerikai innovációt. Ugyanakkor az utóbbi időben a cég részben változtatott álláspontján: támogatott több állami biztonsági törvényt és nyitott a cégbe beágyazott független értékelők fogadására.
Lehane azt is hangsúlyozza, hogy az embereknek meg kell tartaniuk az irányítást a jelentős döntések fölött, amelyeket az MI támogat. Ez a tétel azonban felveti a kérdést: mit jelent a valódi emberi kontroll egy olyan társadalomban, ahol az embereket egyre gyakrabban kötelezik MI használatára az oktatásban, a munkában, az egészségügyben és a közigazgatásban.
Összességében Lehane esszéje az MI-t olyan technológiaként írja le, amely visszaadhatja az amerikaiaknak az ügynökség és gazdasági lehetőségek érzését. Ugyanakkor a javasolt intézkedések — különösen az adó- és infrastruktúrapolitikák — inkább az MI terjedését és a vállalati infrastruktúra bővítését támogatják, míg a technológia gazdasági hatásainak elszámoltathatósága és az előnyök elosztása kérdéses marad.
A TechCrunch megkereste az OpenAI-t Lehane javaslatainak és a vállalat álláspontjainak pontosításáért, de a nyomtatás alá kerülésig nem érkezett válasz.
