Az OpenAI bejelentette, hogy bizonyítékot találtak a Navier–Stokes-egyenletek egy konkrét esetre történő összeomlására — a közlemény szerint azonban a felfedezés körül drámai események is zajlottak.
A Navier–Stokes-egyenletek a folyadékáramlást írják le, a Scientific American példájával élve „a fürdőkád lefolyójától az El Niño jelenségig”. Több mint kétszáz éve azonban a matematikusok nem tudják, hogy ezek az egyenletek mindig érvényes megoldást adnak-e minden lehetséges körülmény között. A kérdés megválaszolása a Clay Mathematics Institute által felajánlott 1 millió dolláros Millennium Prize Problems díjhoz kapcsolódik.
Az OpenAI szerint a cég augusztus 28-án üzembe helyezett mintegy 10 000 ügynököt futtatott egy még ki nem adott, „erős” modellel, és a rendszer 88 órán belül eljutott egy olyan bizonyításhoz, amely kimutatja, hogy az egyenletek bizonyos extrém feltételek mellett megszűnhetnek jól viselkedni (azaz "összeomlanak"). A közlemény nem részletezi a bizonyítás technikai lépéseit a nyilvánosság számára ebben a bejelentésben, és nem publikált teljes szakmai bírálat alatt álló tanulmányt a cég közleménye alapján.
A bejelentést követően két matematikus párhuzamosan publikált munkákat, amelyek a probléma fontos alapkérdéseit érintették. Tristan Buckmaster nevű matematikus azzal vádolta az OpenAI-t, hogy a cég „beleerőszakolta magát” az ő és mások eredményeibe. Az OpenAI ezt a vádaskodást elutasította. Buckmaster a helyzetet azzal jellemezte, hogy az AI matematika terén elért előrehaladása egyfajta „Deep Blue–Kasparov pillanat”, utalva a számítógépes intelligencia és emberi szakértelem közötti fordulópontra.
A cég bejelentése világszerte vitákat váltott ki a tudományos felfedezések módjáról, az AI szerepéről a kutatásban, valamint a felfedezések átláthatóságáról és a szabadon hozzáférhető szakmai lektorálás (peer review) fontosságáról. A jelenlegi közlemény alapján a pontos technikai részletek és a független szakmai értékelés még nem állnak teljes körűen rendelkezésre, így a tudományos közösség további vizsgálatra és megerősítésre számít.
Miért fontos ez a kérdés?
- A Navier–Stokes-egyenletek az alapja a folyadékmechanika sok alkalmazásának, így mérnöki, meteorológiai és oceanográfiai modelleknek.
- Ha igaz, hogy létezik olyan körülmény, amelynél az egyenletek rosszul viselkednek, az befolyásolhatja az érintett modellek megbízhatóságáról alkotott felfogást, különösen extrém állapotok modellezése esetén.
- A probléma megoldása matematikai értelemben egyike a híres Millennium Prize Problems feladatainak, ezért a bejelentés komoly figyelmet kap a tudományos és a szélesebb közvélemény részéről.
A történet további fejleményeit a független szakmai értékelések és a részletes technikai közlések fogják pontosabban meghatározni.
