Az OpenAI korábban bejelentette, hogy mesterséges intelligencia segítségével megoldotta a Clay Matematikai Intézet által 2000-ben a legnehezebb és legfontosabbként kijelölt hét „millenniumi probléma” egyikét, a Navier–Stokes létezési és simasági kérdését. A cég bejelentése azonban nem váltott ki egyértelmű lelkesedést a matematikai közösségből: több, Fields-éremmel kitüntetett matematikus nyílt levélben fejezte ki fenntartásait, és azt állították, hogy az ilyen típusú eredmények inkább hátráltathatják, semmint segíthetik a matematika fejlődését.
Ez a feszültség vezetett ahhoz, hogy az OpenAI bejelentette: visszavonja a Caltech Mathathon rendezvényhez korábban felajánlott támogatását. A Mathathon egy október végére tervezett, fiatalok által szervezett esemény, amelyen száz matematikus csapat versenyez majd nyitott, valódi kutatási matematikai problémák megoldásáért. A verseny első fordulója a tervek szerint 40 órás lesz.
Mire szólt volna a támogatás?
Az eredeti elképzelés szerint az OpenAI és az Anthropic is támogatást nyújtott volna az eseménynek, többek között jelentős számítási kapacitással. A támogatás összértéke körülbelül 2 millió dollárnyi AI-kreditet tett ki, ami azt jelentette volna, hogy a matematikushallgatók olyan számítási erőforrásokhoz férhetnek hozzá, amelyekhez rendes körülmények között nem jutnának.
Az OpenAI végül kivonta egymillió dollár értékű kreditjét. A cég a döntést azzal indokolta, hogy ironikusnak tartja a helyzetet: pénzt és számítási kapacitást nyújtani egy olyan rendezvényhez, amely az AI-val végzett matematikai kutatás lehetséges hasznosságát demonstrálja, miközben a matematikai közösség egy része épp az OpenAI módszereit kritizálja, vállalhatatlan fölösleges ellentmondás lenne.
A szervezők tovább folytatják
A Mathathon szervezői szerint a visszalépés nem jelenti a rendezvény elhalasztását vagy lemondását. A Mathathon szóvivője a Gizmodónak azt mondta, hogy jelenleg biztató tárgyalásokat folytatnak más cégekkel, amelyek hajlandóak hasonló összeget biztosítani.
A Mathathon így OpenAI nélkül is megvalósul majd; mindenképpen figyelemre méltó kísérlet lesz megfigyelni, hogyan boldogul száz matematikus csapat nehéz, nyitott kutatási problémákkal akkor, ha jelentős — vagy akár gyakorlatilag korlátlan — AI-támogatás áll rendelkezésükre. Ugyanakkor nem minden matematikus nézi feltétlenül jó szemmel az efféle eseményeket: a nyílt levélben megfogalmazott aggályok — az AI és a matematikai kutatás viszonyára vonatkozó etikai és módszertani kérdések — továbbra is élnek.
Mit érint ez a helyzet?
A történet több szempontból is fontos: egyszerre vet fel kérdéseket a kutatási támogatás politikájáról, a nagy AI-vállalatok szerepvállalásáról a tudományos közösségekben, valamint arról, hogyan lehet és érdemes-e az AI-t a matematikai kutatás eszközeként használni. A Mathathon esete jól példázza, hogy a technológiai szereplők és a szakmai közösségek közötti feszültségek konkrét következményekkel járhatnak a kutatási projektek finanszírozásában és szervezésében.
(A cikk a rendelkezésre álló információkra támaszkodik: az OpenAI Navier–Stokes-szel kapcsolatos bejelentésére, a Fields-éremmel kitüntetett matematikusok nyílt levelére, az eredeti támogatási tervekre és az OpenAI visszalépésére, valamint a Mathathon szervezőinek nyilatkozatára a Gizmodónak.)
