Paul Krugman Nobel-emlékdíjas közgazdász szerint az Egyesült Államok szinte biztosan recesszióba kerülne, ha a mesterséges intelligenciához kötődő beruházási fellendülés buboréknak bizonyulna, és hamarosan összeomlana. A visszaesés mélysége bizonytalan, de úgy véli, valószínűleg súlyosabb lenne a dotkomlázat követő 2001-es recessziónál. A kilábalás még egy enyhe visszaesés után is évekig elhúzódhat.
A közgazdász november 8-án a Substacken megjelent elemzésében nem dönti el, hogy az AI valóban buborék-e. Feltételes kérdést vizsgál: mi történne, ha a nagyarányú beruházásokat tápláló bizalom rövid időn belül megrendülne?
Hasznos technológia, bizonytalan megtérülés
Krugman szerint a mesterséges intelligencia figyelemre méltó technológia, amely jelentős gazdasági hasznot hozhat, bár ez az adatokban még nem látszik egyértelműen. Más kérdés, hogy a hatalmas összegeket adatközpontokra és egyéb kapacitásokra költő vállalatok a haszonból eleget tudnak-e megszerezni befektetéseik megtérítéséhez.
Ha nem, a befektetők és hitelezők egyszerre ismerhetik fel, hogy túlzott várakozásokra építettek. Krugman ezt a rajzfilmbeli prérifarkas helyzetéhez hasonlítja, aki csak akkor kezd zuhanni, amikor a szakadék fölött lenéz. Hasonló hirtelen kiábrándulás előzte meg a dotkom- és később a lakáspiaci buborék összeomlását is.
Az idegességnek már látja jeleit: a nagy felhő- és adatközpont-üzemeltetők, az úgynevezett hiperskálázók részvényei 27 százalékkal kerültek a csúcsuk alá, miközben az AI-cégek kötvényeinek nemteljesítése elleni biztosítás jóval drágább lett. A hangulat változása önmagában még nem bizonyítja, hogy fordulóponthoz érkezett a piac.
Nem mindegy, milyen gyors a kilábalás
Az Egyesült Államokban a recesszió hivatalos időpontjait a National Bureau of Economic Research független üzleti ciklusokat datáló bizottsága állapítja meg. Nem egyszerűen két egymást követő negyedévnyi GDP-csökkenést keres: a gazdasági aktivitás jelentős, széles körű és néhány hónapnál tovább tartó visszaesését vizsgálja.
Az elmúlt hat évtizedben nyolc hivatalos recesszió volt. Az 1980-as és az 1981–82-es visszaesést gyakran együtt kezelik, a járvány miatti 2020-as, két hónapos zuhanást pedig rendkívüli esetnek tekintik. Krugman így hat modern recessziós epizód kilábalását hasonlítja össze.
Ehhez a 25–54 évesek foglalkoztatási rátáját használja. E korcsoport arányát a tanulmányok és a nyugdíjba vonulás kevésbé torzítják, mint a teljes felnőtt népességét. Az 1969–70-es, az 1973–75-ös és az 1980–82-es visszaesések után a foglalkoztatás viszonylag gyorsan visszapattant. Az 1990–91-es és a 2001-es recesszió után viszont vontatottabb volt a felépülés: a dotkomválságot követően a GDP már nőtt, miközben a foglalkoztatási ráta még évekig gyenge maradt.
Krugman a különbséget részben a válságok eltérő okával magyarázza. A korábbi visszaeséseket nagyrészt a Federal Reserve System, azaz a Fed infláció elleni kamatemelései idézték elő. A drága hitel különösen a lakásépítést fékezte, amely nagyjából a felére esett vissza. Amikor a Fed lazított, a felhalmozódott lakáskereslet felszabadult, és a gazdaság többi részét is magával húzta. A reál-GDP 1984 elején évesített ütemben 8,6 százalékkal nőtt.
A későbbi recessziók mögött Krugman szerint inkább a magánszektor túlzásai álltak: az 1990–91-es visszaesés előtt kereskedelmi ingatlanokba áramlott túl sok pénz, a 2001-es előtt technológiai cégekbe, a 2007–2009-es válság előtt pedig a lakáspiacra. Ha a korábbi fellendülést tápláló beruházások és hitelek eltűnnek, a kamatcsökkentés önmagában nehezebben teremti meg a hiányzó keresletet.
Az AI-visszaesés nagyobb lehet a dotkomsokknál
Jared Bernstein és Ryan Cummings egy nemrég megjelent véleménycikkben úgy becsülte, hogy egy AI-buborék kipukkanása háromszor akkora negatív gazdasági sokkot okozna, mint a dotkomláz vége. Krugman szerint a becslést a bizonytalanságok ellenére komolyan kell venni, és valószínű, hogy az AI összeomlása legalább akkora kárt okozna.
Az egyik érv a technológiai beruházások mérete. A Portfolio által ismertetett, a Bureau of Economic Analysis 2026 harmadik negyedévéig tartó adataira épülő számítás szerint az információfeldolgozó berendezésekre és szoftverekre fordított magánberuházások a GDP 5,35 százalékát tették ki, szemben a dotkomcsúcs körüli nagyjából 4,5 százalékkal. Ez a szélesebb technológiai beruházásokat méri, nem közvetlenül az AI-ráfordításokat.
A másik tényező a részvénypiac GDP-hez viszonyított értéke, amely Krugman szerint szintén nagyobbat emelkedett, mint a dotkomkorszakban. Az AI-cégekbe vetett bizalom elvesztése jelentős vagyonvesztést és ezáltal a fogyasztás visszaesését okozhatja.
Vannak azonban olyan tényezők is, amelyek mérsékelhetik az amerikai sokkot. Az AI-beruházások jelentős része importált eszközökre, különösen ázsiai félvezetőkre irányult, így a visszaesés terhének egy része Dél-Koreára és Tajvanra jutna. Az is elképzelhető, hogy a befektetők más részvényekbe csoportosítják át pénzüket. A dotkomválság idején viszont a technológiai részvények esését nem ellensúlyozta más papírok emelkedése: a teljes tőzsdei kapitalizáció GDP-hez viszonyított értéke 50 százalékkal csökkent.
További kockázatot jelent az AI-hoz kötődő cégek adóssága. Krugman szerint a kötvénybefektetők egyebek mellett a CoreWeave és az Oracle törlesztési képessége miatt is aggódnak. A közgazdász egyelőre nem alkotott határozott véleményt arról, milyen súlyosak lehetnek ezek a pénzügyi kockázatok.
Korlátozottabb gazdaságpolitikai eszközök
A Fed a dotkomválság idején 6,5 százalékról végül 1 százalékra csökkentette az irányadó kamatot, 5,5 százalékpontos lazítást végrehajtva. Krugman szerint a jelenlegi kamatszint körülbelül 4 százalék; a Federal Reserve Economic Data legfrissebb adata szerint az effektív ráta 2026 októberében 3,88 százalék volt. Így a jegybanknak kisebb mozgástere lenne, és egy nagy sokk esetén még a nulla közeli kamat sem feltétlenül állítaná helyre a teljes foglalkoztatottságot.
A költségvetési élénkítés elvileg pótolhatná a kieső keresletet, de politikailag nehéz megvalósítani. Krugman szerint a Barack Obama-kormányzat 2009-es csomagja segített ugyan, de a politikai ellenállás miatt a szükségesnél kisebb lett. Miután 2010-ben a republikánusok megszerezték a képviselőház irányítását, nem született további élénkítés, a költségvetési politika pedig szigorodott. A munkanélküliség csak 2015-re tért vissza a válság előtti szintre.
A következő két évben Krugman nem tartja valószínűnek, hogy Donald Trump elnök és egy demokrata többségű Kongresszus megállapodna élénkítésről. Úgy véli, 2029 januárja után kedvezőbbek lehetnek a politikai feltételek, de addigra a magas államadósság és a nagy hiány nehezítheti a választ. A költségvetési helyzetért részben a járvány alatti kiadásokat, nagyobb részben Trump One Big Beautiful Bill törvényét teszi felelőssé. Attól tart, hogy egy újabb nagy hiánynövelő csomag piaci aggodalmakat válthatna ki, bár a gazdaság támogatását továbbra is szükségesnek tartja.
Krugman végkövetkeztetése feltételes: ha az AI-boom buborék, és hamarosan véget ér, recesszióra kell számítani, amelyet elhúzódó munkaerőpiaci felépülés követhet. Ezért nemcsak a GDP újbóli növekedését, hanem a 25–54 évesek foglalkoztatási rátájának helyreállását is érdemes figyelni.



