Tim O’Reilly szerint a generatív mesterséges intelligencia nem pusztán egy automatizáló technológia, hanem új médium, amelynek lehetőségeit az emberi alkotók fedezik fel és teszik művészi vagy gyakorlati értékké. O’Reilly a saját tapasztalataira támaszkodik: Claude segítségével írt egy esszét a köztük zajló beszélgetés szemszögéből — a publikációban Claude-t szerzőként tüntette fel, de az utószóban megjegyezte: „én vagyok ennek az esszének a szerzője, bár Claude minden szót megírt”. Ez számára együttműködés volt egy új hangszerrel, nem a gép általi lecserélése.
AI mint médium: történelmi párhuzamok
O’Reilly a festészet és a fényképezés történetéből hoz példákat: a középkori stilizált vallásos festészettől a Giotto fényességén és a reneszánsz realizmusán át a századokkal későbbi sokféle kifejezésig. A fényképezés bevezetésekor sokan kételkedtek művészi értékében; végül maga festészet nem halt meg, de elvesztette egyeduralkodó szerepét, és a fényképezés önálló művészeti formává vált. O’Reilly ebből a történetből azt a leckét vonja le, hogy egy új eszköz lehetővé teszi az új választásokat és kifejezési módokat.
A kritika és a „száz szavas prompt” érve
Tim O’Reilly reagál Ted Chiang felvetésére, miszerint a generatív AI nem hoz létre művészetet, mert a jó műalkotás rengeteg választás eredménye, míg egy rövid prompt viszonylag kevés döntést kényszerít ki. O’Reilly elfogadja, hogy a jó alkotás sok koncentrált szándékot kíván, de nem tartja elfogadhatónak az ebből levont következtetést, hogy AI nem használható kreatív eszközként. Hangsúlyozza, hogy a promptban megjelenő választások nem csak a leírt szavak számán múlnak: egy életnyi olvasás, gondolkodás és előkészítés is benne lehet.
Fotográfia, mozgókép és a választások bővülése
O’Reilly a fotó és film történetéhez hasonlítja a jelenlegi állapotot: kezdetben a fényképezés is „egyszerű exponálásnak” tűnt, de idővel kiderült, mennyi döntés rejlik benne, és kialakultak a fotósok és filmesek mesterségei. Ugyanígy az AI-írás ma még sokszor olyan, mint „egy kamera, ami egy színpadot rögzít”: nagy mennyiségű középszerű tartalom keletkezik, de párhuzamosan alakulnak a mesterségbeli megoldások — a közeli beállítás, az ugrásvágás, a CGI analógiái a szöveges médiumban.
Hogyan használja O’Reilly az AI-t?
O’Reilly gyakorlati példákat ad: találkozókról AI jegyzetelők készítettek átiratot, amelyből ő ChatGPT-t kérte, hogy készítsen összefoglalót azokról a részekről, amelyek a mesterséges intelligencia transzformációjáról szóltak, így gyorsabban tudtak továbblépni a csapattal. Live with Tim O’Reilly interjúihoz és rendezvényekhez (például AI Codecon) készített „takeaway” posztokat Claude-dal írja, amelyek nélkül nem lenne ideje ezeket előállítani. Claude gyakran ad egy használható első vázlatot, amelyet aztán O’Reilly átír és megtisztít: néha sok AI‑szöveg megmarad, máskor mindent átír.
Konkrétan leír egy munkafolyamatot is: egy 300 szavas promptból Claude 660 szavas vázlatot készített, majd ezt O’Reilly kibővítette egy körülbelül 3 000 szavas esszévé. A Claude által szolgáltatott részek közül körülbelül 40–50 szó volt idézet vagy kutatási eredmény (például Delaroche és Baudelaire reakciói a korai fényképezésre), amelyeket O’Reilly ellenőrzött és kiegészített.
Az eszköz és a mesterség
O’Reilly szerint az AI mint segédeszköz általában növelheti az írók produktivitását és — a megfelelő használat mellett — a minőséget is. Elismeri a túlzott támaszkodás veszélyét és azt a jelenséget, amikor szerinte „AI slop” terjed, de a legtöbb esetben a szerző a végső döntéshozó: ha egy mű az ő neve alatt jelenik meg, felelősséget vállal minden szóért.
Hivatkozik arra is, hogy más alkotók különféle módszereket részesítenek előnyben (például Neal Stephenson kézzel ír hosszasan), és saját pályafutása során ő is tapasztalta, hogy a szövegszerkesztők megváltoztatták a munkamódszerét. Hasonlattal él MG Siegler kritikájára válaszolva: a generatív AI‑val való írás inkább egy pedál‑asszisztált elektromos kerékpárhoz hasonlít, mint egy teljesen robotizált futáshoz — az eredmény arányos a befektetett figyelemmel és munkával.
Programozás és draftok finomítása
O’Reilly párhuzamot von a programozással is: a prototípusokból (vibe coding) és az AI által generált vázlatokból tapasztalt mérnökök képesek érdemi, finomított végeredményt előállítani. AI alkalmas boilerplate kód előállítására, így a szakember a fontosabb döntésekre tud koncentrálni; hasonló megoszlás várható a prózai munkában is.
Következtetés: tanulás és mesteri szint
Tim O’Reilly szerint még az első napokban járunk: sok a középszerű tartalom, de a mesterek — akik megtanulják hogyan „idézzék elő” a kívánt szöveget egy nagy nyelvi modellből — feltűnnek majd. Amikor ez megtörténik, az új eszközzel előállított munkák nem lesznek egyszerűen slop. Addig is O’Reilly azt tartja, hogy nem szabad leszámolni azokat, akik kísérleteznek az AI‑jal, mert a művészet és az írás új lehetőségeit éppen így fogják feltárni.
Felhívás
O’Reilly emlékeztet a közelgő AI Codecon eseményre: „AI Codecon: Building with Open Source AI on August 31”, egy ingyenes, fél napos virtuális konferencia, ahol fejlesztők és technikai szakértők osztják meg tapasztalataikat nyílt modellhasználatról, önhosztolt infrastruktúráról és valós munkafolyamatokról. (A regisztráció lehetőségét megemlíti az eseményre.)
