A Trump-kormányzat egy jelentősen kibővített félvezető-vámrendszeren dolgozik, amely nemcsak magukra a chipekre, hanem az azokat tartalmazó végtermékekre — például laptopokra, játékkonzolokra és adatközponti szerverekre — is kiterjedhet. A Politico nyolc, a terveket ismerő forrásra hivatkozva számolt be a javaslatról.
A terv lényege, hogy a vállalatok az amerikai gyártási kapacitásuk arányában importálhatnának vámmentesen bizonyos mennyiségű félvezetőt: aki többet épít vagy gyárt az Egyesült Államokban, nagyobb vámmentes kvótát kapna. A konstrukció egyik fő támogatója Howard Lutnick, az Egyesült Államok kereskedelmi minisztere, és a javaslat jelentős eltérést hozna a januárban bevezetett rendszerhez képest, amikor az adatközpontoknak külön kivételt biztosítottak.
A javaslat részletei még nincsenek véglegesítve, a bevezetés üteméről vita folyik, és sem a Fehér Ház, sem a Kereskedelmi Minisztérium nem kommentálta a Politico értesüléseit.
Korábbi lépések és indoklás
Januárban az elnöki proklamáció már célzott 25 százalékos vámot vetett ki a fejlett chipek egy korlátozott körére, nemzetbiztonsági indokokra hivatkozva; akkor azonban még kivételeztek az amerikai adatközpontokkal. A Fehér Ház szerint az Egyesült Államok a világ által előállított félvezetők körülbelül negyedét használja fel, miközben saját teljes belföldi gyártása csak nagyjából a szükséglet 10 százalékát fedezi.
A most körvonalazódó második szakasz szélesebb és „jelentős” vámokat vetne ki, miközben kedvezményeket biztosítana azoknak a cégeknek, amelyek amerikai gyártókapacitásba fektetnek. Lutnick korábban nyíltabban is felvázolta azt a modellt, amely tulajdonképpen a „gyárts Amerikában vagy fizess vámot” elv felé mutat.
Költségek és a gyors AI-infrastruktúra-építés kockázata
Az intézkedésnek azonban lehetnek nem szándékolt következményei: pontosan annak az amerikai célkitűzésnek a megdrágításához vezethet, amely a hazai AI-infrastruktúra gyors kiépítését célozza. A Center for Strategic and International Studies (CSIS) becslése szerint 2030-ig az Egyesült Államok több mint 2 700 milliárd dollárt költhet adatközponti infrastruktúrára, és ebből minden elköltött dollárból hozzávetőleg 54 cent közvetlenül félvezetőkre jut.
A globális gyártókapacitás mindössze mintegy 12 százaléka található az Egyesült Államokban, és a legfejlettebb AI‑processzorok gyártása továbbra is döntően ázsiai — elsősorban tajvani és dél‑koreai — üzemekben zajlik. A CSIS számítása szerint egy extrém, teljes kivétel nélküli 100 százalékos félvezetővám akár 1 400 milliárd dollárral növelhetné az amerikai adatközponti beruházások költségét; még egy mérsékeltebb vám is jelentős költségnövekedést okozhat.
Így Washington ugyanazzal az eszközzel igyekszik gyorsítani a hazai chipgyártást, amellyel rövid távon drágíthatja azokat a GPU‑kat és szervereket, amelyekre az OpenAI, a Google, az Amazon, a Microsoft és az egész amerikai AI‑szektor épít.
Hatások Európára és az EU reakciója
Európai szemszögből a terv a globális iparpolitikai verseny erősödésének része. Az EU saját félvezető‑függősége jelentős: 2024-ben mintegy 55 milliárd euró értékű chipet használt fel, ebből 43,6 milliárd euró harmadik országból érkezett — vagyis az európai termelés csak nagyjából 22 százalékát fedezte a fogyasztásnak.
Brüsszel ezért júniusban előállt a Chips Act 2.0-val, amely kifejezetten a fejlett, AI‑hoz szükséges félvezetőkre, európai tervezési kapacitásra és stratégiai autonómiára összpontosít. Emellett az EU július végén pályázatot írt ki legfeljebb hét AI‑gigagyár létrehozására, amelyhez legfeljebb 10 milliárd euró közpénzzel legalább 20 milliárd euró magántőkét kíván mozgósítani. A cél az uniós adatközponti kapacitás ötév–het év alatt történő — legalább háromszoros — növelése: a Bizottság szerint a jelenlegi mintegy 12 gigawattnyi telepített kapacitás 2030-ra körülbelül 28 gigawattra bővülhet.
Az adatközpontok az EU villamosenergia‑fogyasztásának már most is hozzávetőleg 2,5 százalékát teszik ki, így az olcsó és megbízható energiahoz való hozzáférés stratégiai tényezővé válik az európai AI‑versenyben.
Korlátok és hosszabb távú kimenetek
Az európai helyzetet valamelyest mérsékli az a 2025‑ben kötött EU–amerikai kereskedelmi megállapodás, amely szerint az EU‑ból származó félvezetőkre kivetett amerikai vám az általános és a Section 232‑vámot együtt számítva nem haladhatja meg a 15 százalékot. Ez azonban csak részleges védelem: az AI‑ellátási lánc erősen nemzetközi, és sok fejlett chip a tajvani vagy más ázsiai gyártóktól függ.
Ha Washington tényleg kiterjeszti a vámokat az alkatrészeket tartalmazó végtermékekre is, az rövid távon emelheti az amerikai technológiai cégek költségeit és globálisan növelheti az AI‑infrastruktúra árát. Hosszabb távon ugyanakkor erősebb ösztönzőt teremthet a TSMC‑nek, a Samsungnak és más gyártóknak, hogy beruházásaikat az Egyesült Államokba helyezzék, ami a gyártókapacitás eltolódását eredményezheti.
Ebből a szempontból az EU‑nak a Chips Act 2.0 és az AI‑gigagyárak programja nemcsak gazdasági fejlesztési intézkedés, hanem stratégiai kísérlet is arra, hogy saját számítási infrastruktúrát és félvezető‑ökoszisztémát építsen ki az amerikai–ázsiai technológiai verseny közepette.
