Az elnök által most létrehozott "Szuperintelligencia" munkacsoportnak az a feladata, hogy egyesítse az adminisztráción belüli széttagolt mesterséges intelligencia (MI) munkát, miközben fel kell mérnie, hogyan tartható a lépés a gyorsan fejlődő technológiával. A testületet belső ellentétek jellemzik: egymás mellett működnek olyan szereplők, akik a modelljóváhagyásra és kormányzati koordinációra helyeznék a hangsúlyt, és olyanok, akik erősen szkeptikusak a szabályozás iránt, mert attól tartanak, hogy lassulhat a verseny és a modellfejlesztés.
Kik vesznek részt és milyen érdekek ütköznek
A munkacsoport társelnöke Scott Kupor, aki az Egyesült Államok Személyzeti Irodájának (U.S. Office of Personnel Management) igazgatójaként is szolgál — a pozíciót az adminisztráció belső HR-vezetőjeként lehet érteni. Kupor a Silicon Valley-ben ismert szakember; korábban ő volt az első alkalmazott az Andreessen Horowitz kockázatitőke-cégnél.
A belső erővonalakat jól jelzik az érintett személyek: pénzügyminisztériumi szereplők, mint Scott Bessent és a Fehér Ház kabinetfőnöke, Susie Wiles, a felügyeletet támogatható lépésként bátorítják, többek között a már létező, önkéntes alapú modellellenőrzési folyamat használatával. Ezt a felülvizsgálati eljárást a Kereskedelmi Minisztérium kezeli, és források szerint már alkalmazták vezető modellekre az Anthropicnál, az OpenAI-nál és most a Google esetében.
Ezzel szemben olyan szereplők, mint David Sacks és a Pentagonból érkező Emil Michael, óvatosabbak: szerintük a túl szigorú vagy lassító szabályozás csökkentheti a versenyt a legélvonalbeli cégek között.
A csoport munkáját Jay Clayton, a nemzetbiztonsági felderítés vezetője és az új "AI czár" várhatóan összefogja, hasonlóan ahhoz, ahogy a különböző hírszerzési szervezetek munkáját is koordinálja.
Kupor nézetei és a szabályozási megközelítés
Kupor a feladat sürgősségét hangsúlyozva elutasította azt az állítást, hogy az adminisztráció tétlen lenne az MI-politika alakításában. Szerinte a merev, statikus törvények gyorsan elavulhatnak: „A legrosszabb dolog az lenne, ha egy olyan statikus tudáskészletre építenénk szabályozási sémát, amelynek aztán nem szándékolt következményei lennének,” mondta.
Kupor a politikai nézeteltéréseket természetesnek nevezte Washingtonban: „Nincs semmi, ami ebben a városban ne lenne politikai. Az embereknek különböző nézeteik vannak, és ez teljesen rendben van. Kötelességünk megmutatni az amerikai népnek, hogy ez jó, és hogy komolyan vesszük az aggodalmakat.” Hozzátette: „Végső soron nincs fényévnyi eltérés az elnök és mások között: nyernünk kell.”
Kupor felvázolta annak lehetőségét is, hogy a jövőbeni MI-szabályozás különböző szövetségi ügynökségek között oszlik meg, de hangsúlyozta, hogy még túl korai megmondani, mit ajánl majd a testület az elnöknek. A munkacsoport 120 nap alatt végzi el az áttekintést.
Munkamódszer és fókuszterületek
Kupor kezdeti fókusza arra irányul, hogy konzultáljon az energia-, a gyártás-, a biztonsági és a pénzügyi szolgáltatások iparágainak szereplőivel. Úgy számít, hogy Jay Clayton szorosan követni fogja a hírszerzési közösség helyzetét, és a testület folyamatos kapcsolatban marad az MI-vállalatokkal.
A közhivatalnokok és a személyzet erősen támaszkodnak a vállalati önszabályozásra is: Kupor és más illetékesek szerint a független harmadik fél általi auditok és a vállalati igazgatótanácsoknak történő közvetlen jelentések komoly értékpapírjogi következményekkel járhatnak, amelyek versenyezhetnek a hagyományos kormányzati felügyelet hatékonyságával.
Mi a cél és mi a kihívás?
Kupor szerint a munkacsoport célja nem egy bürokratikus, részletes „PhD-disszertáció” megírása, hanem olyan gyakorlati irányelvek kidolgozása, amelyek elősegítik az innovációt anélkül, hogy veszélyeztetnék a biztonságot. Az elnöki utasítás egyik sarokpontja világos: az innovációt nem lehet elfojtani, és Amerikának vezető szerepet kell megőriznie, miközben biztonságos utat talál.
Mégis kérdéses, hogy az intézkedések meglévő erőforrások összehangolásával — új törvényalkotás nélkül — képesek lesznek-e megnyugtatni azokat az amerikaiakat, akik egyre nagyobb aggodalommal figyelik az MI-biztonság kérdését.
