A mesterséges intelligencia (MI) eszközeit egyre többen használják Magyarországon álláspályázatokhoz: önéletrajzok és motivációs levelek átírására, illetve meghirdetett állásokra szabott kísérőlevelek generálására. A jelenség megjelenéséről személyes tapasztalatokat is gyűjtöttünk.
Márk, aki tízéves munkatapasztalattal rendelkezik és 37 éves, öt hónapon át pályázott flottakezelői állásokra anélkül, hogy jelentős visszajelzést kapott volna. Miután MI‑segítséggel átszerkesztette önéletrajzát és konkrét álláshirdetésekre szabott motivációs leveleket íratott, körülbelül hat céghez adta be a jelentkezését. Három héten belül interjúra hívták, egy hónap múlva pedig munkát kapott. Márk elmondása szerint néhány helyen kézzel kellett igazítani a szöveget, mert magyar fogalmazási hibák vagy „MI‑specifikus” jelölések (például hosszú kötőjelek) voltak benne, de összességében a dokumentumok minősége javult.
Mások ennél óvatosabban használják az eszközöket. Eszter több mint egy éve keres állást; nála az MI inkább szerkesztőként működik: időnként átnézeti vele az önéletrajzát és listát kér a javítandó részekről, de nem enged mindent automatikusan átírni. A motivációs levelet általában maga szerkeszti, és az MI‑javaslatokat saját kézzel dolgozza át.
Rekeszti a toborzást: hatások és feszültségek
A Washington Post néhány héttel ezelőtti cikke alapján az Egyesült Államokban is feszültséget okoz, hogy a munkakeresők és a toborzók is egyaránt MI‑t használnak: a munkáltatók nehezebben tudják megítélni a jelöltek valódi képességeit, miközben a pályázók igazságtalannak érzik, ha MI‑használat miatt hátrányt szenvednek. Ugyanakkor az MI‑alapú előszűrés átláthatatlansága miatt alkalmas jelöltek is kieshetnek a folyamatból.
Hazai adatok szerint a munkaerőpiaci helyzet romlása mellett az MI használata is elterjedt: a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján idén és tavaly március között a nyilvántartott álláskeresők száma 3,5 ezerrel 232,5 ezer főre csökkent. Ugyanakkor a hazai elsődleges munkaerőpiacon dolgozók száma egy év alatt 85 ezer fővel csökkent, a munkanélküliségi ráta 4,3 százalékról 4,7 százalékra nőtt. Márciusban a munkakeresés átlagos időtartama 12,2 hónap volt; a 4–11 hónapja munkát keresők aránya 7,7 százalékponttal 28,4 százalékra nőtt, és a munkakeresők 36,3 százaléka több mint egy éve keresett munkát.
A toborzási gyakorlat átalakulása
Tajti Tamara, aki közel tíz év tapasztalattal rendelkezik a versenyszféra toborzásában és a Magyar Agrár‑ és Élettudományi Egyetem emberi erőforrás tanácsadó mesterszakos hallgatója, azt mondja: az MI‑eszközök alapjaiban alakították át a toborzást. Szerinte az önéletrajz mint elsődleges szűrő egyre kevésbé tükrözi a valós képességeket, mert az MI‑vel generált, „túl tökéletes” önéletrajzok magas egyezési arányt produkálnak a kulcsszavas szűrőkben anélkül, hogy a jelölt szakmai alkalmassága valóban indokolná azt. Tapasztalatai szerint ez a jelenség a fizikai munkaköröktől a középvezetői pozíciókig általános.
A HR‑szakemberek válasza a problémára a folyamatok kézi validálásának növelése: mélyebb telefonos előszűrés, manuális ellenőrzés és olyan felvételi elemek beépítése, amelyek a papíralapú dokumentumok mögötti valós készségeket mérik. Tajti Kutatásából az is kiderült, hogy az MI‑eszközök működésének átláthatósága kulcsfontosságú a szakmai elfogadottsághoz: ha a rendszerek működése és döntési kritériumai nem ismertek, a HR‑szakemberek kevésbé bíznak bennük, és gyakrabban alkalmaznak manuális ellenőrzést.
Módszerek, amelyek működnek a gyakorlatban
A No Fluff Jobs fejvadász cég szerint önmagában az MI használata nem jelent egyértelmű előnyt vagy hátrányt; a lényeg, hogyan használják az eszközt. A jól alkalmazott MI segíthet a jelentkezések strukturálásában és átláthatóbbá tételében, de a sablonos, személytelen anyagok könnyen felismerhetők. A toborzók ma már elsősorban nem a hibátlan megfogalmazást keresik, hanem azokat az egyedi, életszagú részleteket és konkrét szakmai eredményeket, amelyeket az algoritmus nem tud kitalálni.
A jelenség hatására több cég próbafeladatokat, valós munkaszituációkat és személyes ajánlásokat épít be a felvételi folyamatba. A személyes ajánlások különösen felértékelődtek: az ajánlók hitelességüket kockáztatják, ezért a toborzók megbízhatóbb képet kapnak a jelöltek felkészültségéről és munkamoráljáról.
Következtetések
Magyarországon is látható az MI‑vel generált pályázati anyagok növekvő aránya, és ezzel együtt a toborzás gyakorlatának átalakulása. Míg egyes álláskeresők — mint Márk — sikerrel járnak MI‑támogatott dokumentumokkal, mások óvatosabban használják az eszközöket. A toborzók részéről a válaszlépések manuális validációk, gyakorlati feladatok és személyes ajánlások szélesebb alkalmazása, hogy a papíron „tökéletes” jelöltek mögötti valós készségeket feltárják.
