Kínában korábban jellemző volt az erős technológiai optimizmus: a szoftverek és műszaki fejlesztések, a mobiltelefonoktól a gyorsvasutakon át a drónos kézbesítésekig, egyetlen generáció alatt látványosan javították az életminőséget. A modern kínai kultúrában mélyen gyökerezik a technológiába vetett hit mint előrelépés forrása, és ezt a Kommunista Párt történeti eredeteire emlékeztető narratíva is megerősíti.
Ennek fényében különösen jelentős a mostani kollektív szorongás az AI miatt. Évtizedek óta először fordul elő, hogy egy új technológia befogadását nem kizárólagos lelkesedés, hanem tömeges aggodalom kíséri. Ahogy az Egyesült Államokban is, kínai munkavállalók attól tartanak, hogy az AI miatti leépítések veszélyeztetik megélhetésüket. Már eddig is előfordultak helyi munkásmegmozdulások: a központi iparvárosban, Wuhanban például taxisosok tiltakoztak az önvezető taxik bevezetése ellen úgy, hogy tömegesen hívtak és töröltek fuvarokat, ezzel megbénítva a rendszert.
FOBO: a kibeszélhető félelem
A szakértők szerint ennél mélyebb társadalmi idegesség jelei is felbukkannak. Kínában, ahol a fiatalok kemény versenyben készülnek egyetlen érettségihez súlyos következményekkel járó felvételikre, ahol a technológiai dolgozók gyakran 72 órás munkahétről számolnak be, és ahol a vállalkozói környezet éles túlélési verseny, az AI egyre inkább a „lemaradás” rettegését táplálja. Rui Ma, a Tech Buzz China alapítója szerint itt nem csupán a FOMO (Fear of Missing Out) működik, hanem egy mélyebb FOBO: Fear of Being Obsolete — a kirekesztődéstől és elavulástól való félelem.
Ez a szorongás sokszor nehezen olvasható jelekben mutatkozik meg. Néhány hónappal ezelőtt az Open Claw nevű, nyílt forráskódú AI-ügynök körüli őrületet sokan a következő technológiai hullám önkéntes üdvözlésének látták. Országszerte programozók kerestek gyors pénzt azzal, hogy házról házra telepítették az ügynököt, amely képes automatizálni például e-mailek rendszerezését és utazások foglalását. A korai alkalmazók „homárgazdáknak” nevezték magukat, és a nagy techcégek is profitáltak az AI-tokenek hirtelen keresletéből.
Poe Zhao pekingi technológiai elemző szerint azonban ami elsőre talán „alulról jövő” technológiai elfogadásnak tűnt, valójában „inkább alulról jövő karrierpánik volt”. Az Open Claw-láz lecsengett, miután egyes felhasználók felfedezték, hogy az autonóm ügynök kárt okozhat a gépeiken — például önállóan törölt fájlokat. Mégis, az az aggodalom, hogy az AI érdemtelenné vagy feleslegessé teheti az emberi készségeket, erősödött.
Társadalmi és politikai következmények
A „AI-szorongás” kifejezés a WeChaten trendi lett, és vele együtt idézik Jensen Huang, az Nvidia vezérigazgatójának szavait: „Nem az AI veszi el a munkádat, hanem az, aki AI-t használ.”
Még mielőtt az AI-ügynökök és robotok elterjedtek volna — Kína tavaly több ipari robotot telepített, mint a világ többi része együttesen — a fiatalok munkanélkülisége már magas volt a gazdasági lassulás közepette, és sokan feladták a kimerítő előrejutásért folytatott küzdelmet. A „fekvésre hagyás” („lying flat”) életstílus — csak a túléléshez szükséges minimális erőfeszítés — egyre elterjedtebb döntésként jelenik meg. Az AI ezeket a tendenciákat felgyorsítja, ami politikai kockázatot is jelent a Kommunista Párt számára.
Xi Jinping „Kínai álma” technológiai felemelkedést és – egyre gyakrabban – az AI-ra támaszkodó gazdasági megerősödést helyez középpontba. Kyle Chan, a Brookings Institution kutatója szerint a hivatalos üzenet tömör: „Az AI nagyszerű, menjünk bele teljes erőbedobással.” Ugyanakkor a társadalom nem ennyire biztos ebben, és a kérdés az, milyen engedményeket hajlandó megtenni a párt a közbizalom fenntartásáért.
Vannak jelek, hogy a hatalom érzékeli a közvélemény elégedetlenségét: egy jelentős jogesetben a hangzhoui bíróság kimondta, hogy munkavállalókat nem lehet pusztán azért elbocsátani, mert az AI olcsóbban képes elvégezni egy munkát. Ugyanakkor Xi maga elutasította a szélesebb körű jóléti háló kiterjesztését, figyelmeztetve a „welfarizmus csapdájára”.
A párt képes gyors politikai irányváltásokra, ha a társadalmi nyugtalanság nagyra nő — erre példa a „zero-COVID” politika feladásának esete, miután városi lakosok utcai tiltakozásokkal reagáltak az állami beavatkozásra. A vezetés számára a technológia ígérete egyszerre lehet eszköz a nemzeti felemelkedéshez és fenyegetés, ha társadalmi feszültségeket gerjeszt.
Korlátozások és reakciók
A hatóságok már lépéseket tesznek egyes AI-termékek korlátozására: a döntéshozók aggódnak például az AI-alapú társalgópartnerek hatása miatt, amelyek „időt rabolhatnak el a kínai fiataloktól, akiknek inkább a jövő mérnöki feladataival kellene foglalkozniuk”, amint azt Kyle Chan megfogalmazta. A következő időszakban a közvélemény és a vezetés közötti egyensúlykeresés határozza meg, hogy Kína miként integrálja az AI-t gazdaságába és társadalmába anélkül, hogy növekvő szociális feszültséget generálna.
