Az ENSZ friss környezetvédelmi és fenntarthatósági jelentése szerint 2030-ra a mesterséges intelligencia (AI) a világ áramtermelésének mintegy 3 százalékát fogja felhasználni. A dokumentum rávilágít arra is, hogy az AI-adatközpontok és a hozzájuk kapcsolódó rendszerek évente körülbelül 9,3 billió liter tiszta édesvizet használnak el – ez több, mint amennyit a bolygó teljes lakossága egy év alatt megiszik.
Mi áll a háttérben?
A technológiai cégek ugyan ismételten hangsúlyozzák, hogy az algoritmusok finomodása és az új chipek megjelenése növeli a hatékonyságot, így csökkentve az egyes számítási feladatok környezeti költségét. Az ENSZ-jelentés azonban rámutat: a költségek csökkenése és a technológia elterjedése valójában növeli az összfogyasztást — ezt a jelenséget a közgazdaságtan Jevons-paradoxona írja le. William Stanley Jevons a 19. századi Angliában szénfogyasztásnál figyelte meg először, hogy a hatékonyságnövekedés összességében nem csökkenti, hanem növeli a keresletet.
A jelentés szerint az AI gyorsan olcsóbbá és vonzóbbá váló szolgáltatásai hasonló pályát írhatnak le: az egyes feldolgozási feladatok energiaigénye csökkenhet ugyan, de a használat bővülése miatt a teljes energia- és vízfogyasztás növekszik.
Karbonlábnyom és fakitermelési példák
Amanda Turnbull-McRae, a Waikato Egyetem jogi docense a The Conversation folyóiratban hozzátette: az ENSZ által jelzett 3 százalékos globális áramfogyasztás olyan mértékű szén-dioxid-kibocsátást jelentene, mint Nagy-Britannia teljes éves emissziója. Annak ellensúlyozásához, hogy ezt a karbonlábnyomot kompenzálni lehessen, a számítások szerint tíz év alatt körülbelül 6,7 milliárd fát kellene ültetni és nevelni.
Víz- és energiaigény, valamint földrajzi koncentráció
Az ENSZ-jelentés különösen aggasztónak nevezi az adatközpontok vízfogyasztását: a szerverek és hűtőrendszereik működtetése hatalmas mennyiségű tiszta vizet emészt fel évente — a jelentés 9,3 billió literre teszi ezt az értéket. Emellett az AI-infrastruktúra földrajzi koncentrációja is jelentős: mindössze 32 országban van AI-specifikus felhőinfrastruktúra, és ennek kapacitásának körülbelül 90 százaléka az Egyesült Államokban és Kínában található.
Ez a koncentráció hozzájárul a globális technológiai és gazdasági egyenlőtlenségekhez: sok fejlett ország és nagyvállalat profitál a technológiából, míg a felhasználásból és infrastruktúra-ellátásból gyakran a fejlődő országok viselik aránytalanul a környezeti terheket — például az ásványkincsek kitermelése és az elektronikai hulladék formájában.
Átláthatóság és szabályozás iránti igény
A jelentés hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen lenne a kormányzati fellépés: jogi kötelezettséggel kellene rákényszeríteni a tech-vállalatokat az energia- és vízhasználati adataik transzparens közzétételére. Jelenleg sok esetben nincsenek nyilvános, megbízható adatok a technológiák valódi környezeti költségéről, miközben az AI-t a gazdaság minden szektorába gyorsan integrálják.
Miért számít ez?
A mesterséges intelligencia jelentős előnyöket hozhat: lehetőséget ad új gyógyszerek felfedezésére, optimalizálhatja a klímaváltozás elleni intézkedéseket és növelheti a termelékenységet. Ugyanakkor az ENSZ-jelentés rávilágít arra, hogy ha nem kezelik időben a technológia növekvő energia- és vízigényét, valamint a földrajzi és gazdasági egyenlőtlenségeket, a társadalmi és környezeti költségek súlyosabbá válhatnak. A beszámoló ezért nem csak a problémák számbavételére, hanem átláthatóságot és felelős szabályozást sürget.
