A washingtoni Center for Strategic and International Studies (CSIS) elemzése szerint Oroszország végérvényesen elveszítette a katonai kezdeményezést Ukrajnában, miközben a háború költségei és emberveszteségei a Vlagyimir Putyin vezette rendszer számára rohamosan nőnek.
Főbb számok és idővonal
A CSIS becslése alapján a 2022. februárban indított teljes körű invázió kezdetétől 2026. júniusig számított orosz „harci veszteség” megközelítőleg 1,4 millió főt tesz ki, amelybe a halottak, a sebesültek és az eltűntek is beletartoznak. Ezen belül a halálozások száma 400–450 ezer közé tehető. A szerzők hangsúlyozzák, hogy ezek a számok teljesen példátlanok a modern korban: több mint négyszeresei az Egyesült Államok összes, második világháború utáni konfliktusában elszenvedett katonai veszteségnek, és több mint kilencszerese a Szovjetunió és Oroszország azonos időszakban (beleértve az afganisztáni és csecsenföldi műveleteket) elszenvedett emberveszteségének.
A CSIS szerint 2026 első felében az orosz havi veszteség 30–34 ezer fő között mozgott, ami meghaladja a becsült havi toborzási ütemet, amely körülbelül 27 ezer fő. A veszteségek aránya az orosz és ukrán erők között az elmúlt években általában 2:1–3:1 volt, 2026-ra azonban ez az arány már 8:1-re módosult Ukrajna javára.
Harctéri mozgás és területveszteségek
Az elemzés szerint az orosz szárazföldi offenzíva gyakorlatilag megrekedt: az előrenyomulást ma már napi néhány tíz méterben mérik, ami az elmúlt száz év egyik leglassabb háborús üteme. Konkrétan a Kosztyantinyivka térségében napi átlagban mintegy 50 méter, Pokrovszk környékén körülbelül 70 méter, Szlovjanszknál pedig nagyjából 90 méter az előrehaladás mértéke. Az orosz által ellenőrzött terület ráadásul 2026 tavaszán zsugorodni kezdett: áprilisban és májusban az orosz erők több területet veszítettek el, mint amennyit elfoglaltak, ami mintegy 400 négyzetkilométeres nettó területveszteséget jelentett — ez 2024 augusztusa óta nem volt megfigyelhető.
A drónok, rakéták és a mesterséges intelligencia szerepe
A CSIS külön kiemeli az ukrán haderő távoli csapásmérő kampányának hatékonyságát, amely döntően drónokra és rakétákra épül. Az ukrán támadások sújtották a közeli célokat, például a Krím‑félszigetet és a belgorodi térséget, de elértek távolabbi orosz területeket is; a jelentés megemlíti, hogy voltak célpontok több mint 6000 kilométerre Kijevtől, példaként említve egy "ukrainkai légibázist".
Külön figyelmet kap a mesterséges intelligencia harci alkalmazása: a tanulmány a Hornet névre keresztelt autonóm csapásmérő drónt említi. A Hornet körülbelül 6000 dolláros egységköltséggel rendelkezik, hatótávolsága eléri a 150 kilométert, és fedélzeti mesterséges intelligenciája valós időben elemzi a videóképeket, megkülönböztetve a valódi katonai célpontokat az álcázott vagy megtévesztő célpontoktól. A drón a jelentés szerint műholdas kapcsolódás nélkül is végrehajtja a csapást, ami növeli ellenálló képességét az elektronikai hadviseléssel szemben.
A frontvonal mentén húzódó, 20–40 kilométer mélységű úgynevezett "gyilkos zónákban" a CSIS szerint az orosz veszteségek több mint 90 százalékát a drónok okozzák, nem pedig a hagyományos gyalogsági összecsapások.
Miért számít ez?
A CSIS elemzése alapján a kombinált tényezők — rendkívüli emberveszteség, a toborzásnál gyorsabban emelkedő havi veszteségek, a front lassulása és a területveszteség, továbbá az ukrán hosszú hatótávolságú csapásmérő képesség — azt mutatják, hogy Oroszország katonai kezdeményezése Ukrajnában már nincs az ő kezében. A tanulmány implicit következtetése szerint ezek a fejlemények jelentős politikai és stratégiai nyomás alá helyezik a Kremlt.
(A riport képi illusztrációval készült.)
