Charlie Bailey, dél‑filadelphiai könyvtáros, tréfásan megjegyezte: „Mindenki a telefonján van ezen a programon!” — majd arra kérte a résztvevőket, vegyék elő készülékeiket, hogy végigvezethesse őket az Apple Intelligence és a Google Gemini kikapcsolásának lépésein. A terem gyereksarokként van berendezve — középen a színes szőnyeg, amin az M az „moon”, a Z pedig a „zebra” betűt idézi —, mégis körülbelül húsz felnőtt jelent meg nem az ábécé miatt, hanem egy Avoiding AI (Mellőzzük az MI‑t) című workshopon.
Bailey egy órás foglalkozását azzal kezdi, hogy bemutatja, hogyan működnek a csevegőbotok és más fogyasztói AI‑eszközök, miért lehet hasznuk, és miért dönthet úgy valaki, hogy nem használja őket. Ezt követően vetítőn, lépésről lépésre megmutatja a legnépszerűbb platformokon és eszközökön a konkrét kikapcsolási lehetőségeket.
„Könyvtárosként fontosnak tartom, hogy ezt a digitális műveltség fejlesztéseként kezeljük, és segítsünk az embereknek visszaszerezni az autonómiájukat abban a kérdésben, használni akarják‑e az AI‑eszközöket” — mondta Bailey a TechCrunchnak. Hozzátette, különösen fontos ez akkor, ha a tervezés a használatra való erőltetés látszatát kelti.
Egy workshop‑modell terjedése
Bailey ötletét Hannah Cyrus, a Maine‑i Bangor Public Library könyvtárosa adta. Cyrus egy szakfolyóiratban ismertette saját workshopjának fejlesztését, és ezután tucatnyi könyvtáros kereste meg a világ különböző részeiről, hogy átvessék az anyagokat. „Ilyen még soha nem történt azzal, amin dolgoztam — senki sem írt még például úgy, hogy ‚El tudnád küldeni a Bevezetés a számítógépekhez diáimat?’” — mondta Cyrus a TechCrunchnak.
A Bangor Public Libraryben gyakran fordulnak hozzá a látogatók technikai kérdésekkel. Cyrus elmondása szerint egyre több kérdés érkezett arra vonatkozóan, hogyan lehet kikapcsolni az AI‑funkciókat, miért próbálja a rendszer írni az e‑maileket, vagy miért foglal össze egy‑mondatos üzenetet. Ez inspirálta, hogy ne csak magyarázatot adjon arról, mi történik a háttérben, hanem gyakorlati instrukciókat is nyújtson a kikapcsolás módjára.
Cyrus hagyományos „Intro to Computers” óráira általában mintegy egy tucat résztvevő jön. Az Avoiding AI iránti érdeklődés azonban jóval nagyobb volt: az első alkalomra a regisztrációt 30 főnél le kellett zárni, várólistát kellett nyitni, és a foglalkozást Zoomon is megosztották; az élő közvetítéssel együtt az első két workshopon nagyjából 70‑70 ember vett részt.
Helyi fogadtatás és közösségi reakciók
Amikor Bailey saját workshopot tartott Philadelphiában, hasonló rendkívüli érdeklődés tapasztalható. A könyvtár Instagram‑bejegyzése az eseményről több mint 2 000 lájkot és 220 megosztást kapott — miközben általában néhány tucat lájk a jellemző. Mivel az első alkalomra túl sokan jelentkeztek, Bailey később újabb foglalkozást időzített.
A workshopon a résztvevők között barátságos, bizalmas légkör alakult ki. Amikor Bailey arra kérte a jelenlévőket, osszák meg saját tippjeiket, valaki elmondta, hogy ha a Google‑keresés URL‑jéhez hozzáfűzi a „&udm=14” karakterláncot, az elrejti az AI‑eredményeket; Bailey ezt felírta a tábla mellé.
A résztvevők aggodalmai sokrétűek: egy Johnny nevű férfi azt emelte ki, hogy ma milyen sokba kerül egy lakás megvásárlása, de néhány év múlva akár egy adatközpont is épülhet a közelükbe. Gabrielle nevű résztvevő arról beszélt, hogy munkahelyén „folyamatosan az arcomba tolják az AI‑t”, és ez rá hatással van a környezeti aggályaira is; ugyanakkor nem írta le teljesen az MI‑t mint technológiát, például a gyógyászati áttörések terén hasznosnak tart néhány alkalmazást.
Nem az MI‑ellenesség, hanem az irányítás szándéka
A workshopok résztvevői és szervezői hangsúlyozzák, hogy a mozgalom nem a technológia teljes elutasításáról szól. Cyrus példaként említette az optikai karakterfelismerés (OCR) hasznosságát régi könyvek digitalizálásában. A közös igény inkább a nagyobb kontroll, ügynökség és választási lehetőség biztosítása: az emberek szeretnék eldönteni, mikor és milyen mértékben használják az AI‑funkciókat.
„Úgy gondolom, az AI eszközök felhasználók készülékeire való erőltetése bizonyos értelemben lehet az a bizonyos szalmaszál, amely megtöri a teve hátát” — fogalmazott Cyrus. Szerinte régóta növekszik az awareness arról, hogy a termékeket és az azokat gyártó vállalatokat nagyobb befolyás illeti meg a mindennapi életünk alakításában, és sokan úgy érzik, hogy nem feltétlenül olyan módon használjuk ezeket a termékeket, ahogy szeretnénk.
Összegzés
A könyvtári háttérrel szervezett Avoiding AI workshopok azt a célt szolgálják, hogy érthetővé tegyék a fogyasztói AI‑eszközök működését, és gyakorlati eszközöket adjanak az emberek kezébe azok kikapcsolásához. A kezdeményezést Hannah Cyrus indította el Maine‑ben, és más városok könyvtáraiban, például Philadelphiában is gyorsan népszerűvé vált — bizonyítva, hogy sok közösségben nagy az igény a választásra és a technológiai autonómiára vonatkozó gyakorlati útmutatásra.
