A Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Fejlődésgazdaságtani Szakosztálya kerekasztal-beszélgetést szervezett a vállalati mesterséges intelligencia (MI) adaptációjának gazdasági és biztonsági hatásairól. A vita résztvevői Lits Benedek (Budapesti Corvinus Egyetem doktorandusza), Kasznár Attila (Neumann János Egyetem, Nemzetközi Gazdaságtan Tanszék dékánhelyettese) és Csáki Csaba (Budapesti Corvinus Egyetem dékánja) voltak; a beszélgetést Trautmann László, az MKT Fejlődésgazdaságtani Szakosztályának elnöke moderálta.
Az európai kutatás apropója és főbb eredményei
Az esemény apropóját az adta, hogy az Eurochambres felkérésére a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara egy munkaanyagot készít az európai vállalatok MI-adaptációjáról; a szakmai rész kidolgozásában Lits Benedek brüsszeli szakértőkkel (Cornelius Knaack, Ilaria Colajanni) működik együtt. A még folyamatban lévő kutatás eddigi eredményei szerint a vállalatok MI-használata erősen heterogén: a kis- és középvállalkozások jelentősen lemaradnak a nagyvállalatokhoz képest, és a 2021-es első adatfelvétel óta a legtöbb ország nem tudott érdemben felzárkózni az észak- és nyugat-európai vezető országokhoz. A dél- és kelet-európai régió, köztük Magyarország lemaradása tartósnak bizonyult.
A panelregressziós elemzés szerint egy százalékpontnyi MI-adaptáció növekedés a vállalatok egy főre jutó árbevételét (labour productivity) 0,28 százalékponttal növeli. A technológiai célok közül a folyamatautomatizálás, a képfelismerés és a marketing/értékesítési alkalmazások mutattak szignifikáns összefüggést a termelékenységnövekedéssel.
A foglalkoztatásra vonatkozóan nem találtak egyértelmű, erős összefüggést: a 25 év alattiak körében az adaptációval összefüggésben kimutatható volt némi foglalkoztatás-csökkenés, de ez a 40 év alatti tágabb korcsoportban már nem jelentkezett. A szereplők szerint a technológia kiegészítő vagy kiváltó hatásának pontosabb megértése további kutatást igényel.
Példaként Lengyelországot említették, ahol az alacsony MI-adaptáció ellenére is erős gazdasági növekedés volt megfigyelhető az elmúlt években. Az MI-adoptáltságot tekintve Dánia emelkedik ki, ágazatonként pedig az információs és kommunikációs technológiákat (ICT) követően a gyógyszeripar mutatta a legmagasabb adaptációt.
Digitális lemaradás és vállalati biztonsági kockázatok Magyarországon
Kasznár Attila a hazai helyzet elemzésekor hangsúlyozta, hogy Magyarországon az MI előtt egy alapvetőbb probléma áll: az általános digitalizációs elmaradás. Sok kis- és középvállalkozás még papíralapú nyilvántartásokat használ, ami nemcsak hatékonysági, hanem komoly biztonságpolitikai kockázatot is jelent.
Példaként említette azt a gyakorlatot, amikor munkatársak vállalati stratégiai adatokat helyeznek el nyilvános MI-alkalmazásokban; ez az érzékeny információk kieséséhez és a cég kontrolljának elvesztéséhez vezethet. Kasznár szerint egyszerre kellene fejleszteni a digitális készségeket és a biztonságtudatosságot, továbbá hasznosak lennének tudatos, állami támogatású – lehetőleg kötelező – képzési programok, mert önkéntes alapon kevesen vennének részt rajtuk.
Felhívta a figyelmet, hogy a jelenlegi vállalati biztonságtudat gyakran az adat- és létesítménybiztonság szintjén reked meg (tűzfal, kamerarendszer), miközben a kiberfenyegetettség nagyságrendekkel nőtt, és az oktatás, valamint a társadalom készültsége még nem követi ezt a szintet.
Három kategória az „MI” alatt — eltérő kockázatok
Csáki Csaba a köznyelvi MI-fogalom pontosítását hangsúlyozta: szerinte legalább három, egymástól eltérő technológiai kategória létezik. Az első a hagyományos, adatalapú rendszerek, melyekhez rendezett adatkészlet és szakértelem szükséges. A második a generatív MI (nyelvi modellek, kép-, videó- és zenegenerálás), amelyek felhasználói belépési küszöbe nagyon alacsony, ezért használatuk külön biztonsági és szabályozási kérdéseket vet fel. A harmadik az intelligens ügynökök (agentek), amelyek működtetése jelentős biztonsági befektetést igényel, mert hibás beállítás esetén gyorsan jelentős kockázatot és költséget okozhatnak.
Csáki rámutatott, hogy a generatív MI-piacot néhány nagy szereplő uralja (elsősorban amerikai, valamint néhány kínai és francia fejlesztésű modell), mivel egy-egy új modell kidolgozása hatalmas számítási erőforrást és több milliárd dolláros beruházást igényel — ilyen tőkeerő és infrastruktúra nem áll rendelkezésre Európában, így Magyarországon sem.
Ellátási lánc, szuverenitás és geopolitika
A beszélgetés központi eleme volt az MI teljes ellátási láncának geopolitikai sebezhetősége. Elhangzott, hogy a ritkaföldfém-kitermelés több mint 60 százaléka Kína kezében van, és kínai érdekeltségek jelentős kitermelést irányítanak Dél-Amerikában és Afrikában. A legfejlettebb chipek gyártását túlnyomórészt tajvani cégek végzik, az azokhoz szükséges gyártóberendezések kulcstechnológiáját egy holland vállalat birtokolja. Az MI-hez kapcsolódó felhőszolgáltatások piacát két cég (AWS és Microsoft) dominálja, és a nyelvi modellek piacán is szűk kör uralkodik.
Ez a réteges függőségi rendszer a résztvevők szerint túlmutat a hagyományos geopolitikai szövetségeken, és olyan konfliktusokkal is összefügg, mint az ukrajnai háború ritkaföldfém-vonatkozásai. A háborúk — különösen az orosz–ukrán konfliktus — felgyorsították az MI-fejlesztést, kiemelten a dezinformációs alkalmazások terén. A mesterségesen generált (hamis) tartalmak hatása ma gyakran fontosabb tényező a közvélemény-formálásban, mint az üzenetek valóságtartalma.
A kvantumszámítógépek várható elterjedéséről a résztvevők megjegyezték: működőképes, nagy teljesítményű kvantumszámítógépek megjelenése alapjaiban rengetné meg a jelenlegi nyilvános/privát kulcsos titkosítási rendszereket, és tovább koncentrálná a hatalmat néhány vállalat és állam kezében.
Modellek és szabályozási irányok
A vita kitért az amerikai, kínai és európai megközelítések különbségeire. Az amerikai modell nagy szabadságot biztosít a piac és a magánszektor számára; a kínai modell erősebb állami kontrollt alkalmaz az adatok és a vállalatok fölött; az Európai Unió pedig elsősorban szabályozási eszközökkel (például GDPR, MI-rendelet) igyekszik egy köztes utat kialakítani. A résztvevők megjegyezték, hogy a kérdés részben kulturális és filozófiai természetű, mivel biztonsági és üzleti érdekek sokszor ütköznek.
Az egyetemek szerepe: transzferábilis készségek és együttműködés
A záró blokkban az egyetemek jövőbeni feladatairól esett szó. Csáki Csaba szerint a gyors technológiai változások miatt az egyetemek fókuszának el kell mozdulnia: a hangsúly kevésbé a klasszikus, specifikus szakmai tudás átadásán legyen, amely a diploma megszerzéséig elavulhat, és inkább az alkalmazkodóképességet, kreatív gondolkodást, problémamegoldó készséget, kommunikációt és más transzferábilis kompetenciákat kell fejleszteni. Ugyanakkor a szakmai alaptudás megőrzése fontos, mert csak megfelelő szakértelemmel ítélhető meg egy MI-eszköz kimenetének megbízhatósága.
A résztvevők külön hangsúlyozták az egyetemi és vállalati gyakorlati képzések jobb összehangolásának szükségességét, valamint az egyetemek szorosabb integrációját a gazdasági és társadalmi szereplőkkel.
Az összegzés a beszélgetés hanganyaga és MI-alkalmazások segítségével készült.
