Az elmúlt száz évben egyes országokban drámai módon emelkedett a várható élettartam: bizonyos helyeken az átlagos érték 40 évről 80 évre nőtt. 1926-ban a korszak legfejlettebb államaiban — Nagy‑Britanniában és az Egyesült Államokban — is csak 52–54 év volt a várható élettartam, és a globális átlagot a magas gyermekhalandóság jelentősen lefelé tolta. Például Franciaországban 1930‑ban a születéskor várható élettartamot 57 évben mérték, de az 1930‑ban születettek végül átlagosan 69 évet éltek.
A demográfiai előrejelzések szerint 2050‑re már körülbelül 2 milliárd, 60 évnél idősebb ember él majd a bolygón — ez nagyjából két teljes kontinens, Dél‑Amerika és Európa össznépességének megfelelő méret. Kínában ma is mintegy 300 millió 60 év feletti ember él. Ezek a változások alapvetően átalakítják a társadalmi és gazdasági struktúrákat.
Pénzügyi tervezés, termékek és kockázatok
A hosszabb élettartam hatására a bankoknak és a biztosítóknak újra kell gondolniuk termékeiket és kockázatkezelésüket: hosszabb jelzáloghitelek, más megtakarítási stratégiák és megújított nyugdíj‑termékek szükségesek. Az UniCredit Bank aktívan követi, milyen lépéseket tesznek a kelet‑közép‑ és nyugat‑európai országok a demográfiai alkalmazkodásban, és kutatásokat finanszíroz, amelyeket beépítene szolgáltatásaiba.
A pénzügyi biztonság kérdése kulcsfontosságú, mert sok ember nem tud elegendő megtakarítást felhalmozni a hosszabb nyugdíjas évekre. A vagyon és a várható élettartam között erős kapcsolat van: Európában ma a férfiaknál körülbelül 80 év, a nőknél 82 év a várható élettartam, míg például a Monacói Hercegségben ez az átlag 89 év körül van — a nőknél 90 év fölötti értékekkel.
A jó élet közgazdaságtana: egészséges, tartalmas évek
Nic Palmarini, a brit National Innovation Centre for Ageing (NICA) igazgatója szerint a "longevity" (hosszú élet) nem csak a nyugdíjrendszerről vagy az egészségügyi ellátásról szól: egyre nagyobb hangsúly kerül arra, hogy a hosszú élet minél inkább egészséges és tartalmas legyen. Nem csupán az számít, mi történik az élet végén, hanem az, hogyan telnek a hosszabb élet évtizedei, és mit tehetnek a személyek és a társadalmak azért, hogy ezek az évek jó minőségűek legyenek.
Technológiai hajtóerők: négy pillér
Palmarini az átalakulás négy fő technológiai pillérét emelte ki: a mesterséges intelligencia (MI), a robotika, a kvantumtechnológiák és a következő generációs vezérlési rendszerek, ember‑gép interfészek.
-
MI és alkalmazásai: A cégek 88 százaléka már legalább egy területen használ MI‑megoldásokat, és a globális MI‑piac értékét 2030‑ra 813,8 milliárd dollárra várják, szemben a 2025‑ös 244 milliárd dollárral. A mesterséges intelligencia segíti a személyre szabott egészségügyi tanácsadást, felgyorsítja a gyógyszerfejlesztést és javítja a pénzügyi szolgáltatások, például a csalásfelismerés hatékonyságát — ami különösen fontos a nyugdíjasok védelmében.
-
Robotika: A robotikai ágazat értéke a 2024‑es 74,1 milliárd dollárról a várakozások szerint 2035‑re 476 milliárd dollárra nő. 2030‑ra az emberek mintegy 80 százaléka kerülhet naponta kapcsolatba „intelligens” robotokkal, míg ma ez az arány 10 százalék alatt van. A robotok és az önvezető technológiák szerepe növekedhet különösen a gyártásban, logisztikában és az egészségügyi szolgáltatásokban.
-
Kvantumtechnológiák: A kvantumszámítástechnika piacát 7,3 milliárd dollárra becsülik, és világszerte mintegy 44,5 milliárd dollár közfinanszírozást irányoztak elő kvantumfejlesztésekre. Az UniCredit szerint a kvantumtechnológiák szerepe nőni fog a pénzügyi modellezésben, kockázatkezelésben, infrastruktúra‑tervezésben és kiberbiztonságban. A kvantumot már használják gyógyszerkutatásban is, amely lerövidítheti egyes gyógyszerek piacra jutásának idejét.
-
Következő generációs ember‑gépek interfészek: A hangvezérlés, gesztusfelismerés, viselhető eszközök és az agy‑számítógép interfészek kulcsszerepet kapnak abban, hogy a termékek és szolgáltatások minden életszakaszban hozzáférhetők maradjanak. Az agy‑számítógép interfészek globális piaca a 2024‑es 262 millió dollárról 2029‑re várhatóan 506 millió dollárra nő.
Munkavégzés idősebb korban
A hosszabb aktív éveket ölelő politika egyik megfogalmazása: "több szabadidőt az aktív dolgozóknak, több munkát az idősebbeknek". Ez egyszerre társadalompolitikai és gazdasági válasz lehet a munkaerőhiányra és az egészséges hosszú élet támogatására. Nem minden szakma alkalmas a későbbi életkorig tartó munkára — például fizikailag megterhelő munkakörökben ez nem kívánatos —, de szellemi, irodai vagy könnyebb fizikai munkakörökben a munkaidő elnyújtása segíthet az aktivitás és a mentális lekötöttség fenntartásában, ami kedvező az egészség szempontjából.
Társadalmi egyenlőtlenségek
A vagyon és az egészség között erős kapcsolat van: a jómódú rétegek átlagosan hosszabb ideig élnek. Nic Palmarini példaként említette, hogy Londonban akár 11 éves különbség is lehet a várható élettartamban a legjobb és a legrosszabb városrész között — például a Tower Hamlets és Kensington kerületek között. Magyarországon is jól látszik, hogy az ügyfelek lakcíme (irányítószáma) gyakran jobb előrejelzője a várható élettartamnak, mint a genetikai háttér.
Ugyanakkor ez nem determinisztikus üzenet: sokat tehetünk egyéni szinten a hosszabb és jobb életért, akár életmódváltással, megelőző egészségügyi intézkedésekkel és társadalmi támogatásokkal.
Összefoglalás
A várható élettartam növekedése korunk egyik legátfogóbb trendje, amely hat a pénzügyi piacokra, a munkaerőpiacra, a várostervezésre és az egészségügyi rendszerekre. Az erre adott válaszok — új pénzügyi termékek, technológiai fejlesztések az MI‑től a kvantumig, robotok és ember‑gép interfészek — mind eszközök abban, hogy a hosszabb élet évtizedei ne csak hosszabbak, hanem egészségesebbek és tartalmasabbak is legyenek.
