OpenAI ügyvezetője, Sam Altman állítólag tárgyalásokat folytatott Donald Trump elnökkel arról, hogy az Egyesült Államok kormányának 5%-os részesedést adjanak az OpenAI-ban. A Financial Times csütörtöki beszámolója szerint ez az ötlet ismét napirendre került, bár Altman korábban már több változatban is felvetette a vagyonmegosztás gondolatát.
Az ötlet előzményei
Altman már 2021-ben leírt egy radikálisabb változatot: akkor azt javasolta, hogy minden, egy bizonyos értékelés feletti vállalat (nem csak az AI vállalatok) fizessen évente a piaci értékének 2,5%-át egy olyan alapba, amelyből az amerikaiak évenkénti kifizetéseket kapnának. Áprilisban az OpenAI egy szűkebb javaslatot ismertetett, amely közelebb áll ahhoz a megoldáshoz, amelyről most szó esik.
A javaslat politikailag is vonzó lehet: például Bernie Sanders szenátor 50%-os részesedés odaítélését javasolta a vezető AI-vállalatoknál.
Mi a logika? Miért adnának részesedést?
A javaslat mögötti érvek két fő pontból állnak. Egyrészt az AI rendszerek az emberek által létrehozott tartalmakból – könyvekből, filmekből, műalkotásokból – tanulnak, miközben az ezeket a tartalmakat létrehozók általában nem kapnak pénzt az őket felhasználó AI-vállalatoktól. Egy ingyenes részesedés későbbi, részleges kompenzációként értelmezhető. Másrészt egy ilyen kifizetés csökkentheti azokat az aggodalmakat, hogy az AI munkaerőpiaci zavarokat okoz, mivel jövedelempótló biztonsági hálót nyújthat.
Mekkora lenne ez a "biztonsági háló"?
A részletek jelenleg hiányosak. Ha az állam közvetlenül osztaná szét az 5%-os részesedést az amerikaiak között, az összeg nagysága az OpenAI aktuális értékelésétől függ. A cég márciusi tőkebevonását követően 852 milliárd dollárra értékelték, így az 5% körülbelül 42,6 milliárd dollárt jelentene. Ezt a teljes összeget, ha egyenlően elosztanák az egyesült államokbeli hozzávetőleg 133 millió háztartás között, háztartásonként körülbelül 320 dollárt eredményezne.
Alternatív megközelítés, amelyet sok szuverén vagyonalap is alkalmaz, az, hogy az állam nem közvetlenül ad át részesedést a lakosságnak, hanem egy alapban tartva hagyja a tőkét, és a hozamokból oszt vissza részt. Ez hosszabb távon nagyobb kifizetést tehet lehetővé, feltéve hogy az AI-vállalatok fenntartható profitot tudnak termelni.
Fontos megjegyezni, hogy az OpenAI állítólag az IPO elhalasztásán dolgozik, és egy 1 billió dolláros értékelés elérését célozza — ez nehéz feladat, tekintettel arra, hogy a cég nagy kiadásokat vállal adatközpontokra és eddig még nem volt nyereséges.
Mi származhat mindebből a technológiai cégeknek?
Az ilyen ígéretek politikai vagy közvélemény-formáló célt is szolgálhatnak: Altman remélheti, hogy a kifizetések lehetősége valamelyest javítja a nyilvánosság hozzáállását az AI-hoz. A felmérések szerint a többség nem bízik abban, hogy a cégek felelősen használják az AI-t; sokan ellenzik az adatközpontok létesítését a lakóhelyük közelében; és megosztottak az érzelmek — körülbelül a megkérdezettek fele inkább aggódik, mint izgatott az AI terjedése miatt.
Politikai szempontból az is előnyös lehet az AI-vállalatok számára, ha jó viszonyt ápolnak a Trump-adminisztrációval: az adminisztráció korábban is kötött technológiai megállapodásokat (például részesedésről az Intelnél vagy a Nvidia kínai értékesítéseinek egy részéről). Jelenleg mind az AI-vállalatok, mind a versenytársaik számára érzékeny kérdés, hogyan ítélik meg őket a nemzetbiztonsági és külkereskedelmi megfontolások (például a modellek ellátási lánc-kockázatként történő besorolása), és mennyi támogatást kapnak az adminisztrációtól a kínai versenytársak elleni fellépésben.
Jelenleg inkább történet, mint konkrét politika
A cikk szerzőjének fő következtetése, hogy ezek a tervek ma inkább narratívak, mint megvalósításra kész politikai intézkedések. Altman öt éve beszél különböző formákról, és állítólag a Trump-adminisztrációnak is korán felajánlotta az ötletet, de eddig kevés jel van arra, hogy konkrét, kidolgozott terv alakulna. A Sanders-féle, még radikálisabb javaslatról kevésbé valószínű, hogy érdemi támogatást kapna.
Ugyanakkor az ilyen javaslatok rávilágítanak: az AI jövője még mindig nyitott és viták tárgya. Altman az Alaszka Állandó Alap (Alaska Permanent Fund) példájából merített ihletet, amelyet az 1970-es években hoztak létre, hogy az alaszkaiak részesedést kapjanak az olajbevételekből. Az elgondolás két feltételezésre épült: az olaj közös erőforrás, és egyszer kifogy. Altman első állításban hajlandó egyetérteni az AI esetében, de a másodikban nem: ő azt ígéri, hogy az AI hosszú évtizedeken át rendkívüli gazdagságot teremthet. Az, hogy az amerikaiak valaha valóban kézhez kapnak-e csekket, másodlagos lehet; a javaslat talán elsősorban arra szolgál, hogy meggyőzze a közvéleményt: az AI-boom elég nagy lesz ahhoz, hogy osszák belőle a hasznot.
