A modern űrkutatás egyik nagy paradoxona, hogy miközben egyre fejlettebb robotokat és autonóm rendszereket fejlesztünk, az emberi szerep nemhogy eltűnne, hanem bizonyos értelemben fontosabbá vált. Dr. Schlégl Ádám űrhajósjelölt szerint ma az űrhajósoknál nem elsősorban a pilóta- vagy mérnöki szaktudás az elsődleges, hanem az alkalmazkodóképesség: olyan széles látókörű, több területen jártas szakembereket keresnek, akik technikai, tudományos, egészségügyi és pszichológiai helyzeteket is képesek kezelni.
A beszélgetés állandó szakmai vendége Aczél Petra kommunikációkutató, a Széchenyi István Egyetem professzora; az említett anyag a "A nagy AI-sztori" című podcast egyik epizódjában hangzott el.
Mi változott az űrutazásban?
A korai űrverseny idején az űrhajósok többsége gyakorlatilag elit tesztpilótákból állt: a műszaki és repülési jártasság volt az elsődleges követelmény, hiszen a technológia rendkívül kockázatos volt. Az elmúlt évtizedekben azonban a repülési rendszerek nagyrészt automatizálódtak; sok kritikus döntést számítógépes rendszerek támogatnak. Egyes modern kapszulákban, például a Crew Dragon esetében az emberi beavatkozás sokszor csak végső tartalékmegoldásnak számít.
Ez a technológiai átállás átalakította, milyen jellegű embereket keresnek az űrprogramok: az alkalmazkodás, a pszichológiai alkalmasság és a csapatjáték váltak meghatározóvá.
Kiválasztás és pszichológiai alkalmasság
Dr. Schlégl Ádám hangsúlyozta, hogy a pszichológiai alkalmasság szerepe megváltozott: az egyik legfontosabb kérdés az, hogyan reagál valaki teljes izolációban, extrém stressz alatt, szűk térben és folyamatos nyomás mellett. Egy űrállomás működésében a helyzet sokkal inkább hasonlít egy zárt tengeralattjáróhoz, semmint az űrutazásról sokak által elképzelt romantikus képhez.
A kiválasztási folyamat ezért többszörös pszichológiai szűrést tartalmaz, és a jelöltek gyakran nem is tudják, pontosan mely próbatételek alapján jutnak tovább vagy esnek ki.
Képzés és izolációs gyakorlatok
A kiképzés egyik legkeményebb eleme egy izolációs gyakorlat volt: öt embert zártak össze egy konténerméretű térbe, teljesen elszakítva őket a külvilágtól. A résztvevők nem tudták, mennyi ideig maradnak bent, nem volt internetkapcsolatuk, és fokozatosan csökkentették az alvási idejüket. A cél nemcsak a fizikai és mentális állóképesség mérése volt, hanem annak megfigyelése is, hogyan reagálnak egymásra extrém nyomás alatt — megjelenik-e agresszió, konfliktus, vagy szétesik-e a csapat.
Schlégl Ádám beszámolója szerint a gyakorlat legfontosabb tapasztalata az volt, hogy a versenyszellem ellenére a résztvevők végig támogatták egymást.
A mesterséges intelligencia szerepe
A mesterséges intelligencia (AI) ma már elengedhetetlen része a modern űreszközöknek: egy ilyen rendszer több ezer szenzorból érkező adatot dolgoz fel egyszerre, amit az ember valós időben nem tudna követni. Az AI döntéstámogató rendszereként figyeli az apró eltéréseket, előre jelezheti a hibákat, és bizonyos helyzetekben gyorsabban reagál, mint az ember.
Különösen kritikus ez a Mars-küldetéseknél: míg a Holdnál a kommunikációs késleltetés csak néhány másodperc, a Marsnál egyirányú késleltetés akár 20–25 perc is lehet. Ez megnehezíti, vagy gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy a földi irányítás minden kritikus döntést valós időben meghozzon. Egy marsi leszállásnál az autonóm rendszereknek önállóan kell felismerniük a terepviszonyokat, értékelni a veszélyeket és dönteni a leszállóhely biztonságáról — olyan feladat, amit az emberi késleltetés mellett nem lehet megoldani.
A jövő űrhajósa: svájci bicska
Mindezek miatt a modern űrhajósnak nem elég egyetlen szakterületen kiválónak lennie. Egyszerre kell értenie a technológiához, az egészségügyi ellátáshoz, a kutatáshoz, a túlélési ismeretekhez, a kommunikációhoz és a csapatmunkához. Dr. Schlégl Ádám kifejezése szerint a modern űrhajós olyan, mint egy svájci bicska: többfunkciós, alkalmazkodó és képes együttműködni a gépekkel anélkül, hogy teljes mértékben rájuk bízná magát.
Ez a változás egyben jelzi az egész technológiai irányt is: nem a szuperspecialisták kora következik, hanem azoké, akik sokféle szerepben tudnak hatékonyan működni, különösen együtt a mesterséges intelligenciával.
Részletek a podcastban tárgyalt témákból
- Hogyan került be Schlégl Ádám a Hunor-programba? (01:56)
- Miért lett a pszichológiai alkalmasság fontosabb, mint a műszaki tudás? (05:40)
- Hogyan segíti a mesterséges intelligencia az űrmissziókat és a szimulációkat? (11:14)
- Mit tanult saját magáról a kiképzés során? (18:14)
- Hogyan jelenik meg az AI az űripar szinte minden területén? (27:26)
- Miért lesz nélkülözhetetlen az autonóm AI egy Mars-küldetésnél? (28:52)
- Miért svájci bicska a modern űrhajós? (39:39)
A beszélgetés teljes epizódja a podcaston érhető el.
