A VentureBeat Pulse 2026. júniusi felmérése 107, több mint 100 alkalmazottat foglalkoztató szervezet válaszaira támaszkodva azt vizsgálta, hogyan biztosítják az üzleti szféra szereplői az autonóm AI-ügynököket — milyen eszközöket használnak, hogyan kezelik az ügynökök identitását és izolációját, milyen incidensek történtek, mekkora a költés, és vajon a védekezés tart-e a támadók lépést.
Fő megállapításként a jelentés egy „ügynökbiztonsági rést” ír le: az ügynököknek adott autonómiát nagyobbnak találta, mint az azt korlátozni képes kontrollokat (identity, isolation, enforcement).
Incidensek és majdnem-balesetek: a probléma jelen van
A válaszadók 54%-a számolt be legalább egy ügynökhöz köthető eseményről az elmúlt 12 hónapban: 18% megerősített biztonsági incidensről, 36% pedig olyan közel-járól (near-miss), amelyet időben elkapott a szervezet. 42% szerint nem volt ilyen eseményük, egy kis rész pedig vagy nem futtat ügynököket élesben, vagy nem követi ezeket az eseményeket.
A kockázat vállalati mérettel nő: a középvállalati sávban (101–1 000 alkalmazott) az incidensvagy-near-miss arány 49%, nagyobb szervezeteknél (1 001+ alkalmazott) 63% — ugyanakkor a legmagasabb kockázatú ügynökök sandboxban tartását jelző arány 35%-ról 20%-ra csökken a nagyobb cégeknél. Ahol a legtöbb ügynök fut és több rendszert érint, ott több az esemény és kisebb az izolációs arány.
Identitás: a legnagyobb hiány
A felmérés szerint az ügynökök identitáskezelése jelentősen elmarad az elvárhatótól. Csak a szervezetek mintegy 32%-a ad minden ügynöknek saját, korlátozott (scoped), kezelt identitást — ez az előfeltétele a „least privilege” elvnek és a tiszta attribúciónak. A válaszok együttes képe alapján 69% (74/107) esetében előfordul valamilyen hitelesítőmegosztás az ügynökflottában: 48% jelzi, hogy részben vannak scoped identitások, de sok ügynök még mindig megosztott hitelesítőkkel fut; 32% szerint az ügynökök nagy része megosztott API-kulcsokkal vagy emberi/szolgáltatás-fiók hitelesítőkkel dolgozik.
A következmény egyértelmű: hitelesítőmegosztás esetén egy túlságosan jogosultságokkal ellátott vagy kompromittált ügynök nagy területen kárt tehet, és az utólagos vizsgálat sem képes tisztán megmondani, melyik ügynök mit tett. Ahol volt hitelesítőmegosztás, az incidensvagy-near-miss arány 63,5% (47/74), míg azoknál a szervezeteknél, ahol minden ügynöknek megvan a saját scoped identitása, az arány 40,9% (9/22) volt.
Megfigyelés és érvényesítés gyakori; izoláció ritka
A szervezetek közel felénél van megfigyelés (47%) vagy futásidejű jogosultság-érvényesítés (49%), de csak 30% izolálja a legmagasabb kockázatú ügynököket sandboxokban. A védelmi mélység szempontjából ez fordított elrendezés: megfigyelés megmutatja, mi történt, érvényesítés próbálja megakadályozni, de izoláció korlátozza a kárt, ha az előbbi kettő elbukik — éppen ezt az utóbbi kontrollt alkalmazzák a legkevésbé.
A biztonság javarészt „kölcsönzött” felhő- és modelleverői kontrollokra épül
A válaszadók többsége a modelleket és hyperscalereket adó szolgáltatók által kínált guardrailokat és felhőkontrollokat használja: OpenAI guardrailjai 51%-kal vezetik a listát, utánuk Google és Microsoft felhőkontrolljai, valamint Anthropic menedzselt ügynök-funkciói következnek. Amikor a válaszadóknek egyetlen elsődleges biztonsági réteget kellett megnevezniük, 82%-uk a szolgáltató-natív megoldást választotta.
A célzott, ügynökbiztonságra épített specialisták (például Palo Alto Prisma AIRS, CrowdStrike, Cisco AI Defense, Zenity, HiddenLayer, Check Point Lakera, Okta for AI Agents, non-human identity platformok) egyenként alacsony egy számjegyű részesedéssel szerepelnek. Ez azt sugallja, hogy az alapértelmezett út a platform által szállított guardrailokhoz nyúlás, míg az identitás- és izolációs problémákra épített független biztonsági réteg még nem terjedt el.
Meglepően magas elégedettség, kevés pénz rá
A jelenlegi agent-biztonsági eszközökkel való elégedettség magas: az összesített pontszám 4,2/5, az ár-érték arány 4,1/5. Ez az elégedettség azonban együtt jár a fent dokumentált expozícióval: sok incidens, identitáshiány és alacsony izolációs arány. A magyarázat valószínűleg a provider-natív kontrollok kényelmében és alacsony integrációs súrlódásában rejlik — de ez a „kényelmi” elégedettség törékeny, hiszen a válaszadók többsége a következő 12 hónapban váltást tervez.
A költségoldalon a kiadások kis szeletet tesznek ki: a legtöbb szervezet a biztonsági költségvetés 6–10%-át fordítja ügynökbiztonságra (46%), 34% 5% vagy kevesebbet költ, és csak 24% fordít többet 10%-nál. Ez arra utal, hogy a költségvetés nem lépett még a kockázat növekedésével együtt.
Védekezés vs. támadás: nincs jelentős előny
A válaszadók csupán 35%-a gondolja úgy, hogy AI-alapú védelmi eszközeik előrébb járnak az AI-alapú támadókkal szemben; 32% szerint nagyjából egyenlő a helyzet, 21% szerint a támadók vezetnek, és további 21% szerint még korai lenne megítélni. Összességében 53% látja a helyzetet semlegesnek vagy a támadó felé eltolódottnak.
Változtatni készülnek: eszközváltás a láthatáron
A szervezetek 59%-a tervezi, hogy 12 hónapon belül új, kiegészítő vagy helyettesítő agent-biztonsági megoldást vezet be; 29% a következő negyedévben tervez lépni. Azoknál a szervezeteknél, amelyek már tapasztaltak incidenst, nagyobb a sürgősség: 42,1%-uk 90 napon belül váltást, bővítést vagy cserét tervez, míg az incidensmentes szervezeteknél ez az arány 14,0%.
A tervezett vásárlási listák még mindig erősen hajlanak a szolgáltató-natív megoldások felé (OpenAI 34%, Google 30%, Anthropic 29%, Azure 25%), de a dedikált biztonsági szállítók — Cloudflare, Cisco, Palo Alto, Okta, Check Point Lakera — növekvő érdeklődést látnak maguk iránt. Érdekesség, hogy kifejezetten az ügynök-identitás réteget (Okta for AI Agents, Microsoft Entra Agent ID vagy non-human identity platformok) csak 12% említette a fontolgatott eszközök között; még a hitelesítőmegosztás miatti incidenseken átesett szervezeteknél sem nőtt jelentősen az identitás megoldások iránti érdeklődés.
Összegzés — az ügynökbiztonsági rés és következményei
A 107 válaszadó alapján a felmérés iránymutató képet ad arról, hogy az üzleti szervezetek ügynökhasználata gyorsabban nő, mint ahogy az identitás- és izolációs kontrollok kiépülnek. Több mint a fele már élt át incidenst vagy majdnem-incidenst; csak harmaduk ad minden ügynöknek scoped identitást; a legmagasabb kockázatú ügynököket mindössze 30% sandboxolja; és a védelmi réteg döntően szolgáltató-natív megoldásokból áll.
A kényelmi elégedettség és a közepes költés kombinációja arra utal, hogy a szervezetek ideiglenesnek érzik a jelenlegi stacket: sokan magas elégedettséget jelölnek, ugyanakkor a többség a következő évben váltást vagy bővítést tervez. A nyitott kérdés az, hogy a cégek szándékosan zárják-e be az identitás- és izolációs réseket, vagy egy megerősített incidens fogja-e őket erre kényszeríteni.
Módszertan és korlátok
A felmérés egyetlen, 2026. júniusi hullámból származó 107 válaszon alapul, kizárva az 1–100 alkalmazottas szervezeteket. A mintavétel önkéntes és mid-market súlyozású, ezért iránymutató jelet ad, de nem tekinthető reprezentatívnak a legnagyobb szervezetekre. A válaszadók között 45% dönt végső AI-beszerzés ügyében, további 30% pedig ajánlást vagy befolyást gyakorol; a szektorok közül a Technology/Software (23%), Manufacturing (15%), Retail/E-commerce (14%) és Healthcare/Life Sciences (13%) a leggyakoribbak.
