A WHO európai regionális igazgatója, Hans Kluge július 15‑én, Lisszabonban azt közölte: a régió országaiban gyorsan terjed az egészségügyi mesterséges intelligencia, ugyanakkor a szabályozás és a szakemberképzés messze elmarad. Beszédét egyetlen szám hangsúlyozásával kezdte: „8 százalék” — ennyi államnak van kifejezetten az egészségügyi mesterséges intelligenciára vonatkozó stratégiája a WHO európai régiójába tartozó 53 tagállam közül.
A WHO által végzett felmérés eredményei
A szervezet felmérése szerint a 53 európai tagállam közel kétharmada (szóhasználattal: „majdnem kétharmada”) már alkalmaz mesterséges intelligenciát diagnosztikai célokra, és a tagállamok fele AI‑alapú betegkommunikációs chatbotokat is használ. Ennek ellenére csak minden tizenkettedik ország dolgozott ki átfogó irányítási stratégiát az egészségügyi AI használatára.
A részletek még riasztóbb képet mutatnak a képzés és a jogi felkészültség terén:
- A vizsgált országok mindössze egyötöde biztosít AI‑oktatást az egészségügyi dolgozók számára már a képesítés megszerzése előtt.
- A már dolgozó egészségügyi szakembereknek csupán minden negyedik ország kínál AI‑témájú továbbképzést.
- Kevesebb mint a tagállamok fele vizsgálta felül, hogy meglévő jogi keretei alkalmasak‑e az AI alkalmazásának szabályozására.
- Közel 40 százalékuk egyáltalán nem rendelkezik etikai iránymutatással az egészségügyi AI használatára.
Kluge kiemelte a hiányok következményeit: egy elfogult algoritmus téves diagnózishoz vezethet valós betegeknél, és az az egészségügyi dolgozó, akit olyan rendszerek használatára képeztek, amelyek működését nem tudja megkérdőjelezni vagy ellenőrizni, nincs felhatalmazva a helyes döntések meghozatalára.
Mi a probléma és mi nem az?
A WHO hangsúlyozza, hogy nem maga a technológia a fő gond: a tagállamok 98 százaléka azzal indokolja az AI alkalmazását, hogy javuljon a betegellátás. Példaként Hans Kluge Portugáliát, Coimbrát említette, ahol AI‑támogatott képelemzés gyorsítja a mellkasi betegségek és csonttörések felismerését, csökkentve a várakozási időket az alapellátásban és a sürgősségi ellátásban. Ugyanakkor a probléma az, hogy a technológia olyan helyeken is működik, ahol még nem döntöttek el egyértelmű felelősségi és elszámoltathatósági szabályokat hibák esetére.
Kluge ajánlásai és kezdeményezések
A WHO regionális igazgatója három fő feladatot jelölt meg:
- A szabályozásnak tartania kell a lépést a technológia bevezetésével: minden AI‑t alkalmazó országnak legyen stratégiája, felelősségi szabályai és megfelelő szakemberképzése.
- Erősíteni kell a nemzetközi együttműködést: ezért hívta össze Lisszabonba 37 ország képviselőit a WHO mind a hat régiójából.
- Külön figyelmet kell fordítani a portugál nyelvű országok együttműködésére: Portugália, Angola, Brazília, Mozambik és partnereik egy portugál nyelvű együttműködési ütemtervet dolgoznak ki az egészségügyi AI‑ról, amelyet a WHO tervei szerint a 2028‑as brazíliai Regionális Egészségügyi Csúcstalálkozón mutatnak be.
A lisszaboni konferencia és fókuszterületek
A Portugál Kormánnyal közösen, Ana Paula Martins egészségügyi miniszter részvételével rendezett konferencia július 16‑ig tartott. A tanácskozás három fő témája a mesterséges intelligencia szabályozása és elszámoltathatósága, a biztonságos bevezetéshez szükséges eszközök, valamint az a szakemberképzés, amely lehetővé teszi a technológia biztonságos mindennapi használatát.
Kluge rámutatott, hogy Európában nem hiányoznak az intézmények és az infrastruktúra: az Európai Unió létrehozott olyan tesztelési központokat, amelyek támogatják többek között az orvosi képalkotást és a robotikus rehabilitációt. A fő probléma szerinte mégis az, hogy e fejlesztések és az 53 európai egészségügyi minisztérium között jelentős szakadék áll fenn, mert a legtöbb ország még az alapvető szabályozási kereteket sem dolgozta ki.
Záró gondolatok
Kluge figyelmeztetése szerint az egészségügyi mesterséges intelligencia jövőjét nem az algoritmusok, hanem a jelenlegi szabályozási keretek, a létrehozott partnerségek és a politikai akarat fogja meghatározni, amelyek biztosíthatják, hogy a technológia mindenki javát szolgálja, ne csak azokét a közösségeké, amelyek anyagi és politikai erővel formálhatják az irányt.
