David Robert, aki évekig vezette a Boston Dynamicsnál az ember–robot interakciókkal kapcsolatos munkát, és felelt a cég robotjainak „személyiségéért”, idén tavasszal távozott a vállalattól, majd saját projekthez kezdett. Új munkájában a technológia helyett a dizájnra és az emberi szempontokra helyezi a hangsúlyt, a hagyományos kézművességből is merítve; jelenleg Budapesten gyűjt inspirációt, együttműködik magyar dizájnerekkel és művészekkel, például a magyar textilművészetből.
Hogyan vezetett az animációtól a robotikáig?
Robert karrierje Hollywoodban indult: animációval és speciális effektekkel foglalkozott, különösen procedurális animációval, amely műszaki jellegű és a mesterséges élet koncepcióit is használja. 2009-ben ösztöndíjjal tanult az MIT Media Labben, ahol Cynthia Breazeal munkacsoportjához került, és a technikai tudás mellett a társadalmi szempontokra is ráirányult a figyelme. Később a Harvardon Joe Blatt mellett tanulta meg a gyerekek és a média viszonyának társadalomtudományi aspektusait.
A szakmai pálya része volt a Huawei-nél történő részvétel egy robotikai divízió elindításában és egy önvezető autókkal foglalkozó startupnál szerzett tapasztalat is; pénzügyi nehézségek miatt került végül a Boston Dynamics csapatába, ahol stratégiai vezetés támogatta a dizájn szerepének beemelését a mérnöki munkába.
Miért fontos a dizájn a robotoknál?
Robert hangsúlyozza, hogy a dizájn nem pusztán külső borítás vagy festés: a dizájn befolyásolja azt is, hogyan működik a robot. A mozgás, az animáció gördülékenysége és a viselkedés meghatározó abban, hogy az emberek bíznak-e egy gépben vagy félelmet éreznek-e tőle. Szerinte hiába a technikai bravúr, ha a robot megrémíti a felhasználókat; ezért kell a tervezésnél figyelembe venni a felhasználói élményt és az emberi perspektívát.
A robotoknál jelen vannak fizikai korlátok — motorok képességei, fizikai törvények — így a digitális animációk közvetlen átültetése a való világba nem mindig egyszerű. Egyes nagy előrelépések, például az Atlas evolúciója, Robert szerint a mérnöki teljesítményre példa: az eredeti Atlas hidraulikus, veszélyes megoldásokkal dolgozott, míg az új modell nulláról tervezett rendszert használ, és gyakorlati alkalmazásra kerül, például Hyundai gyárakban és raktárakban.
Humanoid formák és hatékonyság
A leggyakoribb kérdés, amivel Robert találkozik: miért hasonlítanak egyes robotok emberre? Robert szerint nem az ember „helyettesítése” a cél, hanem hogy a humanoid forma jól illeszkedik az emberek által tervezett környezethez (ajtók, kilincsek, lépcsők). A Boston Dynamics tudatosan átlátható, „gépszerű” megjelenítést választott (például kerek fej), hogy egyértelmű legyen: ezek eszközök, nem emberek. Ugyanakkor az Atlas mozgása olyan képességeket is mutat, amelyek az emberi teljesítményt meghaladják — ez ipari környezetben előnyös, mert a hatékonyság minden másodpercben számít.
Hol tartunk ma, és mi jöhet?
Robert szerint a robotika jelenleg leginkább ipari alkalmazásoknál tart, de Ázsiában és az Egyesült Államok egyes területein már szolgáltatórobotok is működnek (ételszállítás, szállodai szolgáltatások). A háztartási robotok terjedése kezdetleges; jelenleg a robotporszívó az egyetlen igazán elterjedt otthoni robot. A következő lépések: ipar → szolgáltatóipar → otthonok, de Robert szerint többéves folyamat lehet, és a humanoidok utcai megjelenése részben a gyártás volumenén múlik: ha több százezer robotot kezdenek el gyártani, azok egy része nyilvánosság elé kerülhet.
Több robot, koordinált konstellációk
Robert fontosnak tartja, hogy valószínűbbnek tartja azt a modellt, ahol több, kis, feladatspecifikus robot működik együtt és egy központi MI vagy környezeti intelligencia koordinálja őket, ahelyett, hogy egyetlen, mindenre képes humanoidot gyártanának. Ez egyszerre egyszerűbb és költséghatékonyabb lehet.
Társas viszonyok, érzelmi kötődés és bizalom
Az emberek hajlamosak emberi tulajdonságokat vetíteni gépekre; ezért Robert szerint a bizalom felépítése kulcskérdés. Javasolja, hogy a felhasználónak fokozatosan adjanak kontrollt: először apró feladatokkal bizonyíttatjuk a robot megbízhatóságát, majd egyre összetettebb feladatokat bíznak rá. Ugyanakkor arra is rámutat, hogy bizonyos kutatások alapján a családok a robotokat hibázás esetén is megkedvelik, hasonlóan egy háziállathoz.
Robert megfogalmazása szerint a tudat egy spektrum lehet: úgy véli, hogy egyszer a robotoknál és MI-knél is előfordulhatnak olyan megélések, amelyeket érzésnek vagy fájdalomnak neveznénk, és ez jogi, etikai kérdéseket vet fel. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy jelenleg a robotok az emberek eszközei maradnak, és szerinte a tervezésnél mindig meg kell tartani az emberi és állati lét felsőbbrendűségét.
Szabályozás és jó dizájn a közterületeken
Robert szerint fontos jogi és tervezési normákat bevezetni: a robotoknak nem szabadna akadályozniuk az emberek mozgását a közterületeken. Javasolt egyszerű megoldások, például emberfelismerő rendszerek és az emberek köré húzott virtuális határok automatikus fenntartása. A következő években több tízezer robotot gyártanak majd, ezért most kell követelni, hogy ezek fizikailag és pszichológiailag is biztonságosak legyenek.
A jövőről: együttélés és identitás
Robert azt képzeli, hogy az emberek és robotok párhuzamosan élhetnek, vagy akár össze is fonódhatnak (például agyba ültetett chipekkel), de személyesen inkább arra törekszik, hogy a legjobb ember maradjon, aki lehet. Nem döntötte el, feltöltené-e a tudatát robotba. Véleménye szerint a robotok új ontológiai kategóriát képviselnek: se nem élők, se nem holtak, hanem valahol a kettő között. Ha egyszer a robotok megjelennek a hétköznapi térben, a tervezésnek, szabályozásnak és a társadalmi elfogadottságnak együtt kell fejlődnie.
Robert jelenlegi projektjében — amely Budapesten gyűjt inspirációt — a dizájn, a társas viselkedés és az emberközpontú megoldások állnak a fókuszban, nem a puszta technikai mutatványok. Szerinte csak így válnak a robotok valóban használható, elfogadott eszközökké az emberek életében.
Rövid kronológia (a cikkben említettek alapján)
- Karrier kezdete: Hollywood, animáció és speciális effektek (procedurális animáció)
- 2009: ösztöndíj az MIT Media Labbe, Cynthia Breazeal munkacsoportjában
- Harvard: Joe Blatt mellett társadalomtudományi képzés a gyerekek és média viszonyáról
- Dolgozott a Huaweinnél és egy önvezető autós startupnál
- Több mint négy év a Boston Dynamicsnál; idén tavasszal távozott
Fotó: Hevesi‑Szabó Lujza / Telex
