Kína stratégiai prioritásként kezeli a mesterséges intelligencia (AI) fejlesztését, és ennek kiszolgálására rendkívül gyorsan építi ki az adatközponti infrastruktúrát. Az ország a rendelkezésre álló energiaár, építési sebesség és terület tekintetében olyan előnyöket használ ki, amelyekkel egyre komolyabb kihívást jelent az Egyesült Államok számára — ugyanakkor a legfejlettebb AI-chipekhez való korlátozott hozzáférés jelentős korlátot jelent.
Mekkora a kapacitás ma, és milyen ütemben nő?
A SemiAnalysis adatai szerint Kínában jelenleg mintegy 24 gigawattnyi működő adatközponti számítási kapacitás áll rendelkezésre. Ez több, mint Ázsia többi részének kapacitása együttesen, de elmarad az Egyesült Államok 56 gigawattos kapacitásától. A különbség azonban gyorsan csökkenhet: hozzávetőlegesen további 50 gigawattnyi kínai kapacitás épül vagy már bejelentették.
Egy feltűnő példa a belső-mongóliai Ulanqab: a városban korábban főként mezőgazdasági tevékenység folyt, ma viszont 89 adatközpont van működésben vagy tervezés alatt, és a térségben mintegy 15 gigawattnyi számítási kapacitás kiépítésére vállaltak kötelezettséget.
Miért épít Kína gyorsan itt?
Ulanqab és a hasonló régiók vonzerejét elsősorban az olcsó és bőven rendelkezésre álló villamos energia adja. Belső-Mongóliában júniusra 117 gigawattnyi szélerőművi kapacitás épült ki, és a térségben további mintegy 130 gigawattnyi fosszilis (többségében szénalapú) erőmű működik. A nagy helyi áramtöbblet miatt az adatközpontok olcsóbban juthatnak energiaforráshoz: Ulanqabban a villamos energia ára körülbelül 0,358 jüan/kWh, míg sok nagy kínai városban ez az ipari ár 0,60 jüan fölött, Pekingben pedig megközelítőleg 0,80 jüan.
A hidegebb éghajlat csökkenti a szerverparkok hűtési költségeit, és bizonyos projektek saját erőművet csatlakoztatnak közvetlenül az adatközponthoz, így mérsékelve az átviteli korlátok és költségek hatását.
Olcsóbb munkaerő és gyors építkezés
A Goldman Sachs szerint az Ulanqab környéki adatközpont-építések költsége nagyjából 20 százalékkal alacsonyabb lehet, mint Kína nagyobb városaiban. A projektekhez tömegesen vezényelnek munkásokat, és az új létesítmények tipikusan 12–18 hónap alatt készülnek el, míg az Egyesült Államokban ugyanennyi építési idő általában 18–24 hónap.
A legnagyobb akadály: a chiphiány
Annál is inkább, mert az elkészült épületekbe megfelelő teljesítményű processzorokat kell telepíteni. Az Egyesült Államok egyik fő előnye jelenleg az, hogy Washington korlátozza a legfejlettebb Nvidia AI-chipek kínai exportját. Eközben a kínai chipgyártók kapacitása még nem elég nagy ahhoz, hogy teljes mértékben kielégítse a robbanásszerűen növekvő hazai keresletet.
Peking ezért ösztönzőkkel próbálja rábírni az adatközpontokat a hazai processzorok használatára: azok a létesítmények, amelyek Nvidia helyett kínai chipekre építenek, kedvezőbb adózási feltételeket, valamint olcsóbb áramot és vizet kaphatnak.
Piaci jelzések és jövőbeli kockázatok
Jelenleg a kínai adatközpont-építési hullámnál a túlkínálat nem tűnik azonnali veszélynek, mert az AI és különösen az önálló feladatokat végrehajtó ügynökök terjedése nagyon gyorsan növeli a számítási igényt. Ez a bérelhető chipkapacitások árainak emelkedését is eredményezi.
Mindazonáltal amíg Washington képes fenntartani az exportkorlátozások és a fejlett chipek fölötti technológiai előny egy részét, addig az Egyesült Államok megőrzi vezető pozícióját. Kína gyorsan épít infrastruktúrát, de a hiányzó csiphiány a legfontosabb korlátozó tényező abban, hogy mennyire tudja teljes mértékben kihasználni ezt a beruházási hullámot.
