A Vogue World idei milánói rendezvényét a Galleria Vittorio Emanuele II-ben zárták egy robot-táncprodukcióval — egy jelenettel, amely sokak figyelmét elvonva a bemutatott divatról inkább a technológiai performansz körüli vitákat erősítette fel.
Vogue World az újság ötéves, vándorló eseménye: részben kifutó-show, részben sztárbemutató, részben varieté, egyúttal bevételszerzési lehetőség is, eddig New Yorkban, Londonban, Párizsban és Hollywoodban rendezték meg. A milánói kiadás az olasz kézművességnek és a „humán érintésnek” szentelte a figyelmét egy technológiai korszakban — ami miatt különösnek hatott, hogy a záróaktusban humanoid robotok léptek a közönség elé.
A produkció, amelyet The Age of Intelligence címmel hirdettek, kínai Unitree-robotoszerkezetekkel zajlott: a gépek Gigi D’Agostino L’Amour Toujours című száma alá vonultak be a Galleria-ba, integettek, tapsra buzdították a nézőket, egyikük lasszótrükköt mutatott be. A robotok nem voltak felöltöztetve, a jelenetet pedig Alessandro Michele, a Valentino kreatív igazgatójának fájdalmas arckifejezése is kísérte; ez a reakció gyorsan vírusszerűen terjedt a közösségi médiában (például 2026. szeptember 22-i tweetekben is megjelentek képek és kommentek).
A látvány magára vonta a nyilvánosság figyelmét: az eseményről szóló cikkek és közösségi posztok többsége nem a felvonultatott divatról, hanem a robotokról beszélt. A hasonló Unitree-robotok korábban is szerepeltek hírekben táncmozdulataik, illetve eséseik és töréseik miatt; hasonló gépek feltűntek a most zajló London Fashion Week kifutóin is.
A techkapcsolat és a finanszírozás vitái
A milánói kiadás részben technológiai szponzorokkal valósult meg: az eseményt a Meta Glasses is támogatta, emellett OpenAI is partnerként jelent meg. Vogue korábban bejelentette, hogy a soron következő kiadás jövőre San Franciscóban lesz; a városválasztást sokan nem véletlennek, hanem Anna Wintour magazinjának a technológiai vezetőkkel való egyre szorosabb kapcsolatépítésének eredményének tekintik. A döntés és a szponzori kapcsolatok a médiapiacon és a közösségi médiában vitákat indítottak el arról, hogy mennyire helyénvaló a divatlapok és a rendkívül vagyonos technológiai szereplők ilyen közeli viszonya, különösen a megélhetési költségek növekedése idején.
E kritikák egy része ennél szélesebb aggodalmakhoz kapcsolódik: az AI, a tömeges megfigyelés, a munkahelyek kiszorítása és az energiaválság problémái ugyanazon gazdasági és technológiai szereplők felügyelete alatt állnak, ezért egy robot a kifutón sokaknál annak a jelképe, hogy valami nincs rendben a jelenlegi irányokkal.
Reakciók a közösségi médiában és a szakmában
A közösségi médiában élénk reakciók követték a robotprodukciót: volt, aki Alessandro Michele arcára reagálva humoros, volt, aki kritikus hangnemben kommentálta az előadást. Egy technológiai vállalkozó Instagram-üzenetében azt írta, felháborítónak tartja, hogy a celebek ünneplik a robotok megjelenését, miközben emberek veszítik el megélhetésüket a technológiai változások miatt. Egy divatriporter röviden „nem”-mel válaszolt, amikor megkérdezték gondolatait a milánói robotokról és a San Francisco-i kiadásról.
Jason Johnson, a Culture Impact Agency alapítója arra emlékeztetett, hogy a Vogue már legalább egy évtizede próbál kapcsolatot építeni a Szilícium-völggyel; példaként említette, hogy Jony Ive 2015-ben társműsorvezetője volt a Met Galának. Szerinte a robotok és a jövőbeli San Franciscoi kiadás elkerülhetetlennek tűnnek: a tech oldal pénzt hoz, a Vogue kulturális befolyást és hozzáférést kínál — mindkét fél számára előnyös kapcsolat.
Más technológiai irányok a divatban
Muna Ikedionwu, az MKEDI korai fázisú startupokra fókuszáló stratégiai cég alapítója, azt emelte ki, hogy a kifutóra vitt humanoid robotok nem tükrözik azokat a sokkal kifinomultabb technológiai és mérnöki fejlesztéseket, amelyek ma a divat és a technológia metszéspontjában zajlanak. Példaként említette az AA Murakami művészduót, akik Eileen Gu olimpiai sportoló számára buborékruhát készítettek az idei Met Galán, illetve a Schiaparelli 2024 tavaszi kollekcióját, amelyben Swarovski-kristályos robotbaba és vintage technológiából készült ruhadarabok (például PC-mikrochipek) szerepeltek. Ikedionwu szerint az ilyen „ephemeral technology” — a mulandóságra és az emberi-alkotott pillanatok természetére reflektáló technológiai megoldások — sokkal érdekesebb példái annak, hogyan képes a technika a művészetet és a divatot gazdagítani.
Ikedionwu felvetése szerint a Vogue robotprodukciója talán arra szolgált, hogy a széles közönség számára elfogadhatóbbá tegye a divat és technológia összeolvadását, amely évek óta zajlik a háttérben. A milánói jelenet azonban nem ezt az eredményt hozta: a produkciót sokan laposnak és unalmasnak találták a rendelkezésre álló, kreatívabb technológiai lehetőségekhez képest. A kérdés az, hogy a valódi, innovatív megoldások megmaradnak-e a szakmai körökben, vagy a látványos, könnyen megosztható produkciók — mint a robotok a Galleria-ban — fogják meghatározni a közeljövő divat-tech narratíváját.
Mi következik?
Vogue World következő állomása San Franciscóban lesz jövőre; sokan kíváncsian várják, hogy a milánói robotoknál kifinomultabb vagy mélyebb technológiai megoldásokat mutat-e majd be a magazin, illetve hogy a techszponzorok és a divatipar kapcsolata hogyan alakítja a jövőbeni rendezvények tartalmát és megítélését. A milánói epizód egyértelműen rávilágított arra, hogy a technológia megjelenése a divatközpontú eseményeken érzékeny kérdéseket vet fel a közönség, a szakma és a finanszírozók számára egyaránt.
