Steve Eisman, az 2008-as válságot megelőző állításairól ismert befektető, azt állítja, hogy a közbeszédben mostanra felkapott „MI-apokalipszis” narratívát az érintett mesterséges intelligenciával foglalkozó cégek önérdekből táplálják. A CNBC egyik műsorában elmondott véleménye szerint a világvégéről szóló pánikkeltés célja egy olyan szabályozási környezet létrehozása, amely a nagy fejlesztőknek kedvező piaci pozíciót biztosít.
Mi történt a közbeszédben
Az elmúlt hetekben a mesterséges intelligenciáról folytatott vita apokaliptikusabb fordulatot vett: egyes hangok már nem csak munkakörök megszűnéséről vagy erőforrások megosztásáról beszélnek, hanem arról, hogy az MI rendszerek rövid időn belül akár civilizációs összeomlást vagy az emberiség kipusztulását is okozhatják. A sajtófigyelmet erősítette Jacob Coxon nyilatkozatsorozata, aki korábban az OpenAI-nál és az Anthropicnál dolgozott, majd felmondott, állítása szerint mert a fejlesztők egy része azt gondolja, hogy az MI néhány éven belül emberiségellenes kockázatot jelenthet.
Ezekre reagáltak más, még a nagy cégeknél dolgozó fejlesztők is: többük szerint körülbelül 10 százalék esélyt adnak annak, hogy amiken dolgoznak, egy évtizeden belül súlyos következményekkel járhat. A nagy MI-fejlesztők vezetői pedig nyilvánosan is a fejlesztések koordinált lassítását és szabályozását szorgalmazták.
Eisman meglátása: a pánikkeltés stratégiai érdek
Steve Eisman szerint azonban ez a pánikhangulat nem pusztán technikai aggodalmakból ered. A befektető úgy fogalmazott: az Anthropic és az OpenAI, valamint a hasonló cégek azért erőltetik a válságtörténeteket, mert ezt követően szabályozást várnak, és a jogalkotásba való bevonással a saját üzleti modelljük számára kedvező szabályokat tudnának kialakítani. Eisman szerint így létrejöhet egy olyan piaci struktúra — például duopólium —, amely a nagy szereplők helyzetét stabilizálja.
Gazdasági mozgások: tokenmaxxing és költségek
A cikkben ismertetett elemzés szerint korábban sok vállalat ösztönözte munkavállalóit, hogy minél többet használják az MI-eszközöket: például fejlesztők sok ezer „promptot” adtak be chatbotokhoz, hogy folyamatokat automatizáljanak vagy gyorsítsanak. Ez a gyakorlat, amelyet „tokenmaxxingnak” neveznek, hatalmas mennyiségű tokenfelhasználást eredményezett, de nem feltétlenül növelte az adott munkafolyamat hatékonyságát. Ugyanakkor az MI-modelleket szolgáltató vállalatok használatarányosan számláznak, ezért ez jelentős költséget jelentett a szolgáltatást igénybe vevő cégeknek.
Ennek következményeként sok vállalat mostantól szigorúbban kontrollálja az alkalmazottak MI-használatát, bevezet korlátozásokat, vagy olyan alternatív megoldásokat keres, mint az open weight modellek. Eisman szerint ez rossz hír a nagy MI-fejlesztőknek, mert ha ügyfeleik elkezdenek jobban figyelni a kiadásaikra, a bevételek apadhatnak, és a jelenlegi üzleti modellek — amelyek körül nincs „várárok” vagy biztonsági háló — sérülékenyek lehetnek.
Eisman lépései és következtetése
A CNBC-interjúban Steve Eisman azt is elmondta, hogy csökkentette MI-kitettségét. Úgy véli, ha az Anthropic és az OpenAI valóban úgy ítélnék meg, hogy a termékeik veszélyesek, akkor konkrétabb lépéseket is tehetnének a hisztériakeltés helyett: például felfüggeszthetnék a tőkegyűjtést vagy elhalaszthatnák tőzsdei bevezetésüket. Mivel ilyen lépésekre szerinte nem látott példát, nem gondolja, hogy komolyan kellene aggódnunk az emberiség rövid távú túlélése miatt a mesterséges intelligencia miatt.
Miért fontos ez
Eisman állítása rávilágít egy fontos dinamikára: a technológiai kockázatokról szóló közbeszédet befolyásolhatják azok a piaci érdekek is, amelyeknek a szabályozás vagy a közvélemény megváltozása kedvez. A vita fordulata — a túlélési kockázatoktól a szabályozási stratégiákig — hatással lehet arra, hogy milyen szabályozás születik, és ezzel közvetlenül befolyásolhatja a piac szerkezetét és szereplőinek jövőjét.
Eisman nézőpontja nem cáfolja automatikusan a technológiai kockázatokat, de arra figyelmeztet, hogy a pánik mögött stratégiai üzleti érdekek is állhatnak, és ezek a szempontok érdemesek a döntéshozók és a közvélemény számára történő kritikus mérlegelésre.
