Dobos Gábor, a Prométheusz Társaság vezetője. Ez az írás az Ekonomi, a G7 véleményrovatában jelent meg; a megfogalmazott nézetek a szerző álláspontját tükrözik.
250 éve egy kis angol vállalkozás, a Boulton & Watt kulcsszerepet játszott abban, hogy Európa a világ technológiai központjává vált. A szerző szerint most a francia Mistral AI az az esély, amely biztosíthatja, hogy a kontinenst ne taszítsa végleg a perifériára a mesterséges intelligencia (MI) korszakában.
Miért fontos ez most?
A mesterséges intelligencia alapvetően át fogja formálni a gazdaságot: a szerző szerint történelmileg is ritka, gyors és mélyreható technológiai váltás előtt állunk. Az MI minden ágazatra kiterjedő automatizációt hoz, és különösen az irodai, szolgáltató jellegű munkák jelentős részét érinti majd. Azok az országok és vállalatok, amelyek korlátozó szabályozást vezetnek be vagy lassan alkalmazzák az új technológiákat, a globális versenyben lemaradnak. A munkaerőpiacon is előnyben lesznek azok, akik rendelkeznek MI-készségekkel.
A szerző rámutat: ha a piacot a néhány legversenyképesebb MI-vállalat dominálja, és köztük nincs európai szereplő, akkor az automatizáció miatt kieső jövedelem, adó- és fogyasztásveszteség az unión kívülre kerül, az adat- és bevételi haszon nem Európában realizálódik. Nem pusztán egy elmaradó növekedési lehetőségről van szó, hanem hosszabb távon százalékpontokban mérhető, tartós gazdasági hanyatlásról.
Konkrét becslések a termelékenységre
A termelékenység MI-általi növekedésére vonatkozóan a szerző idézi a Goldman Sachs és a McKinsey előrejelzéseit: a Goldman Sachs évente 1,5–2,9 százalékos növekedést feltételez, a McKinsey becslése pedig akár évi 3,8 százalék is lehet.
Három tévhit, amivel le kell számolni
A cikk három gyakori illúziót sorol fel:
- Nem elég arra építeni, hogy megőrizzük „hagyományos” erősségeinket (autóipar, gyógyszeripar), mert ezek az ágazatok épp az MI által leginkább érintett területek felé mozdulnak el, ahol Európa hátrányban van.
- Nem elég egyes, szűk területekre specializálódni: ha nincs saját, általános célú MI-modell, Európa függővé válik az amerikai és kínai megoldásoktól, és ez kiterjed majd iparág-specifikus alkalmazásokra is.
- Az új belépők esélye a világ élvonalába kerülni korlátozott: az élvonalbeli modellek közötti teljesítménykülönbségek tartósak, és a későn érkezőknek nehéz felzárkózniuk (példaként említve az xAI vagy kínai vállalatok felzárkózási nehézségeit).
Mi a helyzet Európában és mi a Mistral szerepe?
A szerző állítása szerint Európának jelenleg csak egy élvonalbeli MI-vállalata van: a francia Mistral AI. A Mistral legkorszerűbb modelljei ugyan egy kicsit elmaradnak az abszolút élvonaltól, de az Egyesült Államokon és Kínán kívül a legjobbak közé tartoznak. Nincs más európai cég, amely ezzel összevethető lenne.
Ez a helyzet egyszerre hátrány (mert kevesebb versenyt indukál) és lehetőség: ha a szabályozás és a befektetések lehetővé teszik, a Mistral egyeduralkodóvá válhat Európában. Franciaország további előnye a cikk szerint az, hogy nagy arányban használ atomenergiát, ami segítheti az adatközpontok energiaigényének kielégítését.
Két feltétel a sikerhez
A Mistral – és ezáltal Európa – sikeréhez a cikk két alapfeltételt nevez meg:
-
Nagyméretű adatközpontok kiépítése.
- Tavaly májusban a Bpifrance (a francia állami beruházási bank) és az MGX emírségekbeli állami beruházási alap az NVIDIA és a Mistral részvételével közös vállalatot alapított. Ennek célja egy, mintegy 8,5 milliárd eurós beruházással létrehozandó európai MI-központ; a tervek szerint 2028-ra, Párizs közelében létesül.
- A jelenlegi terv 2030-ra 1,4 gigawattos végső kapacitást céloz meg, de a szerző szerint ez közepes méretűnek fog számítani, ezért ambiciózusabb célt javasol: egy 5 gigawattos adatközpont felépítését 2030-ra.
- A finanszírozás forrását Európán belül kell megtalálni: Franciaországnak létre kell hoznia olyan lehetőségeket (például közös pénzügyi alapot), amelyen keresztül európai országok részesedést vásárolhatnak a projektben.
- A szerző szerint ez elsősorban kormányközi együttműködésben valósítható meg, az uniós intézmények lassú, bürokratikus közreműködése nélkül. Létezik ugyan az uniós AI Continent Action Plan, de annak ambícióját kritizálja: az EU által Gigafactory-nak nevezett adatközpontok léptéke (0,1–0,2 gigawatt) nagyságrendekkel kisebb a szükséges kapacitásnál.
-
Szabályozás, amely nem akadályozza a növekedést.
- A Mistralnak ugyanolyan szabályok között kell tudnia működni, mint amerikai versenytársainak, különösen az integrált adathalmazok létrehozása és kezelése terén; különben nem lesz esélye a tisztességes versenyre.
- A szerző az egyszerűsítést és a túlzó, következetlen előírások megszüntetését sürgeti, mert a túlzott óvatosság adminisztratív gúzsba köti a vállalatokat. Amíg az Egyesült Államok stratégiájának címe „Winning the Race”, az EU célja szerinte jelenleg az, hogy a világ legjobban szabályozott MI-piacát hozza létre — ennek ára gazdasági stagnálás és innovációvesztés lehet.
- A hatósági túlkapások évente technológiai vállalatok és alapítóik tucatjait űzik el Európából, elsősorban az Egyesült Államokba és részben az Egyesült Arab Emírségekbe.
A szerző hangsúlyozza, hogy az uniós szabályozásnak biztosítania kell az egységes piacot és ösztönöznie kell az európai kormányokat, hogy helyi MI-szolgáltatót válasszanak, így a Mistral versenyelőnyt élvezhet az unión belüli eléréssel.
Lehetséges kockázatok és az alternatíva hiánya
A cikk elismeri, hogy van esély arra, hogy a feltételezések tévesnek bizonyulnak: az MI hatása elmaradhat a jóslatoktól, vagy a Mistral nem tudja tartani a tempót. Még ebben az esetben is hasznos lenne a javasolt beruházás, hiszen egy nagy adatközpont és erősített európai innováció maradna utána.
Ugyanakkor a szerző rávilágít a nem cselekvés következményére: ha Európa nem lép, tovább csúszik vissza a technológiai ranglétrán. Az elmúlt évszázadokban már előbb az Egyesült Államok, majd Kína hagyott minket elől; a következő lehet az Öböl-térség. A technológiai hanyatlás tartós gazdasági visszaeséshez vezet, és hosszú távon lehetetlenné teheti a magas életszínvonal fenntartását.
Következtetés
A szerző szerint ez Európa „utolsó esélye”: a világ átalakul, és eldől, hogy a kontinens aktív alakítója lesz-e ennek a változásnak, vagy passzív elszenvedője. A javaslatok középpontjában a Mistral támogatása, európai finanszírozású, nagy kapacitású adatközpontok építése és a szabályozás egyszerűsítése állnak. A terv implicitül Franciaország szerepének megnövekedését jelenti a technológiai térben, de a szerző szerint az alternatíva — teljes ki- és lemaradás — sokkal súlyosabb következményekkel járna.
