A mesterséges intelligencia (AI) már nem távoli jelenség, amire „majd egyszer” reagálnia kell az egyetemeknek: jelen van a hallgatók munkájában, az oktatók eszköztárában, a kutatásban és a munkaerőpiacon is. Ezt emelte ki Eigner György, az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Karának dékánja a podcastban, amelynek állandó szakmai vendége Aczél Petra kommunikációkutató, a Széchenyi István Egyetem professzora.
A dékán szerint a hangulat a szakmában vegyes. Egyesek felszabadító, hatékonyságot növelő eszközként tekintenek az AI-ra, mert kevesebb munkával gyorsabban jutnak eredményhez. Mások pedig aggódnak: a technológia üteme olyan gyors, hogy az oktatás és a munkaerőpiac nem feltétlenül tud lépést tartani, és új kérdések merülnek fel, amelyekre nincsenek kész megoldások.
Probléma a valódi megértéssel: a hallgatók AI-függősége
Különösen látványos ez az informatikai képzésben. A hallgatók sok esetben ügyesen használják az AI-t—oldanak meg feladatokat, írattatnak kódot, paramétereznek rendszereket—de gondok akkor jelentkeznek, amikor a technológia nélkül kell bizonyítaniuk. Eigner György példaként hozott egy vizsgahelyzetet, ahol a félév során az AI támogatásával jól teljesítő diákok egyszerű parancsok önálló beírásánál elakadtak. Ez nem csupán csalási vagy tiltási kérdés: arról van szó, hogy kialakul-e a tartós, absztrakt megértés, amely később más feladatokban is alkalmazható.
Az AI képes átsegíteni a hallgatót a konkrét feladaton, de nem biztos, hogy közben létrejön az a képesség, ami lehetővé teszi a problémák átlátását és önálló megoldását.
Oktatási válaszokra van szükség: stratégia, nem csak technika
Eigner György hangsúlyozza, hogy az egyetemeknek stratégiai választ kell adniuk: nem elegendő pusztán informatikai fejlesztéseket végrehajtani. A kérdés az, milyen keretek között, milyen oktatási filozófia mellett és milyen emberi szereposztással alkalmazzák az AI-t. Szerinte az átalakulás súlyát a bolognai rendszer bevezetéséhez hasonlította, de a folyamatnak gyorsabbnak és rugalmasabbnak kell lennie, mert az AI nem fog eltűnni, és növeli a használati komfortot, így egyre nehezebb lesz „nem használni” azt.
A kezdők szerepe és az oktatók feladatai átalakulnak
A változások különösen érzékenyen érintik a junior informatikusokat. Eigner szerint továbbra is szükség lesz juniorokra, de más kompetenciákkal: a belépő szintű, ismétlődő feladatok egy részét az AI átveheti, ezért a kezdőknek komplex rendszereket kell átlátniuk, felelősen kell tervezniük, és erősebb üzleti, elemzői szemléletre lesz szükségük. Nem elég tudni, mit ír a gép — érteni kell, mit csinál.
Ugyanakkor az oktatók szerepe is megváltozhat: az AI felszabadíthat időt arra, hogy a tanár inkább mentoráljon, tehetséget gondozzon, társadalmi mobilitást segítsen és emberi minőséget közvetítsen. A technikai, „falvágó” munkát részben átveszi a mesterséges intelligencia, de az emberi igényszintet, kultúrát és felelősséget nem.
Kezdeményezés az együttgondolkodásra
A dékán kezdeményezte, hogy több felsőoktatási intézmény informatikai képzéssel foglalkozó szereplői üljenek le közösen átgondolni az informatikaoktatás jövőjét. Eigner szerint most hasonló súlyú átalakításra van szükség, mint a korábbi nagy rendszerváltások idején, csak gyorsabban és rugalmasabb keretek között.
A beszélgetés témái (időbélyegekkel)
- Milyen a hangulat az informatikusok között az AI miatt? (01:04)
- Hogyan használják a hallgatók az AI-t? (05:22)
- Kiölheti-e az AI az innovációt? (09:15)
- Az AI már nem a jövő, hanem a jelen (11:24)
- Miért kellene most újragondolni az informatikai oktatás jövőjét? (12:05)
- Mi maradhat az egyetem szerepe az AI-korszakban? (14:59)
- Hogyan változhat meg az oktató szerepe? (19:38)
- Mi lesz a kezdő informatikusokkal? (24:46)
- Hogyan kell majd együtt dolgozni emberekkel és AI-agentekkel? (35:34)
Az egyetemeknek tehát gyors, átgondolt stratégiára van szükségük ahhoz, hogy az AI beépülése ne rombolja a tanulás lényegét, hanem erősítse a valódi megértést és az oktatás társadalmi szerepét.
