Az Equable Institute "State of Pensions 2026" című éves elemzése szerint az amerikai állami és önkormányzati nyugdíjrendszerek finanszírozási helyzete 2009 óta a legkedvezőbb szintre javult, ugyanakkor a rendszerek összesített fedezetlensége továbbra is jelentős: a hiány 1 130 milliárd dollárra csökkent a korábbi 1 370 milliárd dollárról. A vizsgálat mind az 50 állam és Washington 253 nyugdíjrendszerét érintette.
A jelentés prognózisa szerint a 2026-os pénzügyi évre vonatkozó országos fedezettségi arány (funded ratio) várhatóan 85 százalék lesz, ami 3,9 százalékpontos javulást jelent a 2025-ös, 81,2 százalékos szintről. Ez a negyedik egymást követő év, amikor javulást mértek, és egyben a legmagasabb érték 2009 óta.
A nyugdíjalapok átlagosan 9,4 százalékos hozamot értek el, ami sorozatban már a negyedik éve haladja meg a megcélzott 6,9 százalékos elvárást. A vizsgált időszakban 45 tagállam javított a pozícióján, és 7 államban a rendszerek teljes mértékben, vagy azt meghaladóan finanszírozottá váltak.
Miből áll a kedvező teljesítmény, és miért nem elég?
A jelentés megjegyzi, hogy a javulás mögött részben kedvező piaci hozamok és a munkáltatók megnövekedett hozzájárulásai állnak: ma a munkáltatók minden kifizetett bérdollárból átlagosan 31,83 centet fordítanak nyugdíjkifizetésre, ami több mint háromszorosa a 2001-es aránynak. Ebből azonban csak körülbelül 9,4 cent szolgálja az újonnan keletkező nyugdíjjogosultságok fedezését; a fennmaradó rész korábbi hiányok pótlására megy.
Két súlyos strukturális kockázat
Az Equable két alapvető strukturális kockázatra hívja fel a figyelmet:
-
Befektetési koncentráció: a nyugdíjalapok portfóliói egyre inkább hasonlítanak egymásra. Sok alap hasonló eszközöket vásárol és ugyanabban a néhány nagyvállalatban szerez részesedést, amelyek meghatározó súllyal szerepelnek a nagy tőzsdeindexekben. Ez azt jelenti, hogy egy általános piaci visszaesés egyszerre érintheti durván az összes alapot.
-
Értékelési átláthatatlanság: a nyugdíjvagyon több mint 27 százaléka olyan eszközökben található, amelyek értékelését nem a nyílt piac, hanem becslések határozzák meg. Ezek az eszközök jellemzően magántőke- és ingatlanbefektetések, amelyek árazása kevésbé transzparens, és ezért a valós piaci kitettség alulbecsülhető lehet.
AI-kitettség: egyre nagyobb szerep
Külön kiemeli az Equable, hogy a nyugdíjalapok közös kitettsége egyre inkább a mesterséges intelligencia (AI) köré koncentrálódik. A kutatóintézet becslése szerint a nyugdíjvagyon 8–10 százaléka közvetlenül AI-szektorhoz kötődő vállalatokban van, ami nagyjából 513–642 milliárd dollárnak felel meg. A magántőkealapok átláthatatlansága miatt a valós kitettség ennél akár nagyobb is lehet.
Anthony Randazzo, az Equable Institute ügyvezető igazgatója szerint ma már minden tagállam — szándékosan vagy sem — a mesterséges intelligencia vezérelte gazdasági növekedésre támaszkodik annak érdekében, hogy megőrizze finanszírozási helyzetét.
Miért számít mindez?
Bár a rövid távú javulás és a magasabb hozamok enyhítik a költségvetési nyomást, a jelentés hangsúlyozza, hogy a strukturális kockázatok hosszabb távon érdemben befolyásolhatják a rendszerek stabilitását. Azok az alapok, amelyek jelentős arányban tartanak nem likvid, nehezen árazott eszközöket vagy erősen koncentrált pozíciókat AI-érzékeny cégekben, különösen sérülékenyek lehetnek egy piaci sokk esetén.
A jelentés nem ad befektetési tanácsot; célja a rendszerszintű kockázatok feltérképezése és a döntéshozók, felügyeletek tájékoztatása.
