Dani Rodrik közgazdász a Humán Versenyképességi Executive Business Summit 2026 konferencián kiemelte, hogy a gazdaságpolitika elsődleges feladata olyan munkák létrehozása, amelyek biztonságot és méltóságot nyújtanak az emberek számára. Szerinte ez alapvető a társadalmi kohézió és a jólét fenntartásához.
Rodrik globális helyzetértékelésében azt hangsúlyozta, hogy Európa jelenleg egyszerre aggódik Kína előretörése és irigykedik az Egyesült Államok technológiai fölényére. Ennek ellenére sem az amerikai, sem a kínai modellt nem lehet egy az egyben átemelni: az amerikai modell súlyos vagyoni egyenlőtlenségekhez és növekvő társadalmi-politikai megosztottsághoz vezetett, míg Kína előnyei a tekintélyelvű pártállami berendezkedésből fakadnak.
Rodrik szerint Európa számára a megoldás egy saját, ötvözött út: a piaci mechanizmusok és a célzott szakpolitikák kombinációja olyan befogadóbb modellt eredményezhet, amely hosszabb távon mintaként szolgálhat. Bár az Európai Unió intézményrendszerét túlcentralizáltnak és egységes víziótól mentesnek látta, ez a helyzet lehetőséget ad a kisebb tagállamoknak, köztük Magyarországnak, innovatív gazdaságpolitikai kísérletekre.
A munka minősége: több, mint jövedelem
Rodrik szerint a klasszikus közgazdaságtan túl egyszerűen kezeli az egyéneket, mint csupán fogyasztókat; a munka valójában az egyéni jólét, a méltóság, a társadalmi elismertség és a közösségi szerepvállalás alapja. Emiatt a munka elvesztése nem csupán anyagi kockázatot jelent, hanem súlyos társadalmi következményekkel járhat, például hozzájárulhat a bűnözés és a függőségek terjedéséhez, a családok felbomlásához, illetve a politikai szélsőségek megerősödéséhez.
Egy munkahely minőségét Rodrik értelmezésében nem csak a bérezés határozza meg, hanem a munkabiztonság, a méltányos bánásmód, az előrelépési lehetőségek és a munkavállalói autonómia is. E tényezők hiányában a munkaerőpiac kettészakad, és tovább mélyül a szakadék a kedvező helyzetű rétegek és a perifériára szorulók között. Ezt a kettősséget a magyar munkaerőpiacon is láthatónak nevezte: a fővárosi állások gyakran magasabb jövedelmet és jobb jólétet biztosítanak, míg a vidéki munkalehetőségek általában elmaradnak.
A munkaerőpiac szerkezetének átalakulása: iparból szolgáltatások felé
Rodrik rámutatott, hogy globális trendként visszaszorul a hagyományos ipari foglalkoztatás. A technológiai fejlődés, az automatizáció és a globális értékláncok átalakulása miatt a jövő munkahelyei már nem elsősorban a feldolgozóiparban és az exportorientált gyártásban jönnek létre. Még Kínánál is látszik ez a jelenség: a kibocsátás növekedése mellett a gyári foglalkoztatottak száma több mint egy évtizede csökken.
A munkalehetőségek többsége várhatóan a szolgáltató szektorban keletkezik — például a kiskereskedelemben, az egészségügyi és szociális ellátásban, a vendéglátásban és az adminisztrációban. Ezek a munkakörök gyakran nem igényelnek felsőfokú végzettséget, inkább az alapkészségekre és a személyközi készségekre, az ún. „soft skillekre” támaszkodnak.
Mivel ez a strukturális átrendeződés nem hatékonyan kezelhető hagyományos, felülről irányított iparpolitikákkal, Rodrik új, alulról építkező stratégiákat javasolt. Különösen a kis- és középvállalkozásokat célzó megközelítések és az állam–piac–munkavállaló folyamatos párbeszédére épülő programok lehetnek hatékonyak.
A mesterséges intelligencia szerepe: nem a kiváltás, hanem a kiegészítés
Rodrik hangsúlyozta a mesterséges intelligencia felelős integrálásának fontosságát a munka világába. Kiemelte, hogy a vállalatok jelenleg gyakran az élőmunka kiváltására használják az AI-t, és a hatékonyságjavulásból származó profitból a dolgozók nem mindig részesednek.
Szerinte megfelelő állami ösztönzőkkel és szabályozással az AI demokratizálhatja a munkaerőt: lehetővé teheti az alacsonyabb képzettségű munkavállalók számára, hogy kiegészítve tudásukat olyan összetettebb feladatokat is ellássanak, amelyek korábban magasabb végzettséget igényeltek. A technológiai fejlődést Rodrik szerint a teljes társadalom szolgálatába kell állítani, úgy, hogy az a minőségi munkahelyek számának növekedését és a társadalmi különbségek csökkenését eredményezze.
Az előadás zárásaként Rodrik azt hangsúlyozta, hogy Európának saját, kontextusához illeszkedő gazdaságpolitikai utat kell találnia, amely egyszerre védi a dolgozókat, ösztönzi az innovációt és biztosítja a társadalmi kohéziót.
