Kína jelenlegi leggazdagabb vállalkozói rétege lényegesen eltér az elődektől: sokan fiatalok, visszafogottan élnek, ritkán nyilvánulnak meg a sajtóban, és cégeik jóval gyorsabban terjeszkednek nemzetközi piacokon, mint korábbi generációk. A jelenségre elemzésekkel és statisztikákkal több nemzetközi lap is felhívta a figyelmet.
Kevés reflektorfény, nagy vagyon
Példa erre Liang Ven-feng, a DeepSeek mesterségesintelligencia-fejlesztő alapítója, aki alig szerepel a médiában, mégis a Forbes globális milliárdoslistája szerint a világ 300 leggazdagabb embere közé tartozik. Hasonlóan visszafogott a Cambricon Technologies alapítója, Csen Tien-si is; vagyona 2024 eleje óta több mint 800 százalékkal nőtt, miközben saját magát egyszerű kutatóként jellemzi. Ez éles ellentétben áll a korábbi techmogulokkal, például Jack Ma-val, az Alibaba alapítójával, aki a nyilvánosság gyakori szereplője volt, amíg összetűzésbe nem került a hatalommal.
Más út a vagyonhoz
A 1980-as évektől induló kínai első milliárdosok sokszor állami vállalatok átalakításából vagy ingatlanfejlesztésből szerezték vagyonukat. A 2000-es évektől jelentek meg a gyártóórák és később az internetes platformok teremtette új tech-vagyon. Ezzel szemben az új nemzedék tagsága jellemzően technológiai vállalkozásokból és fogyasztói márkákból jött létre, és sokuk elsőgenerációs vállalkozó: a South China Morning Post adatai szerint Kínában idén 470 milliárdost számoltak össze, közülük 98 százalék elsőgenerációs, és harmincan még a 41. életévüket sem töltötték be.
Gyorsabb nemzetközi terjeszkedés
Az új milliárdosok cégei jóval korábban nyitnak külföld felé, mint korábbi pályatársaik. A Hurun-listán például hét videójáték-készítő és négy tea- vagy kávélánc alapítója szerepel. A Chagee teázólánc két évvel az indulás után már külföldön nyitott üzletet, és ma kilenc országban van jelen. A Dreame elektronikai márkának a bevételeinek 80 százaléka külpiacokról érkezik, a Pop Mart tavaly több mint 2 milliárd dollárt keresett Kínán kívül a Labubu babákkal. A Bloomberg adatai szerint az új kínai MI-milliárdosok együttes vagyona 100,5 milliárd dollár, ami megközelíti Bill Gates vagyonát.
Más munkakultúra, más értékek
A korábbi kínai munkakultúrára jellemző, hatnapos, napi kilenc órás munkarend helyett sok új vállalkozó rugalmasabb, a mentális egészségre is figyelő szemléletet követ. Liang Ven-feng például azt emelte ki, hogy az emberi agy naponta 6–8 óránál tovább nem tud hatékonyan koncentrálni, így a korábbi túlmunka-kultusznak szerinte nincs értelme. Elemzők szerint ez részben azért alakult így, mert a fiatalabb milliárdosok többsége komfortos környezetben nőtt fel, és nem ugyanazt a túlélési kényszert éli át, mint a korábbi generációk.
Feszültségek az állammal és geopolitikai kockázatok
Bár a vállalkozók nemzetközi sikerei látványosak, a viszony a kínai állammal elmérgesedett. Az állami támogatású ingatlanhitelek apadása, a magánszektor mozgásterét szűkítő szabályozások és a szigorúbb hatósági fellépések mind növelték a bizonytalanságot. 2024-ben több mint nyolcvan, tőzsdén jegyzett vállalat vezetőjét vették őrizetbe a kínai hatóságok — ez csak az egyik jele annak, hogy a kormány szigorúbban lép fel a legnagyobb szereplőkkel szemben. Emellett az állami banki finanszírozás egy része is elapadt, és helyi önkormányzatok gyakran bírságoltak vállalkozásokat és háztartásokat.
A romló kínai–amerikai kapcsolatok különösen érzékennyé teszik a fiatal milliárdosokat, akik nemzetközi terjeszkedésük miatt közvetlenül szenvedhetnek elpolitizált korlátozásoktól. Hsziao Hung, a Manus nevű MI-cég 33 éves alapítója például egyes beszámolatok szerint az idén azért nem lett milliárdos, mert a kínai kormány gátolta meg cége eladását az amerikai Meta részére.
Visszavonulás a nyilvánosságtól mint stratégia
A bizonytalanság hatására sok fiatal vállalkozó kerülni igyekszik a nyilvánosságot: a Hurun vezetője, Rupert Hoogewerf szerint ezek az alapítók attól tartanak, hogy egy hirtelen politikai fordulat bármikor keresztülhúzhatja terveiket, ezért a feltűnés elkerülésével próbálnak stabilabb helyzetben maradni. Egyelőre úgy tűnik, ez a stratégia hatékonynak bizonyul, hiszen vállalataik gyorsan növekednek és egyre jelentősebb nemzetközi bevételeket termelnek — miközben a politikai kockázat továbbra is meghatározó elem marad a helyzetükben.
