Az Európai Bizottság körül egyre több kétely fogalmazódik meg a mintegy 20 milliárd eurós terve kapcsán, amelynek része lenne négy-öt hatalmas mesterséges intelligencia adatközpont — a köznyelvben gigagyárak — létrehozása. A projektet Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke ismertette először tavaly februárban. A tervek szerint egyenként körülbelül százezer grafikus feldolgozóegységgel (GPU) felszerelt megaközpontok szolgálnák az AI-modellek betanítását.
A Bizottság hivatalos indoklása digitális szuverenitásra hivatkozik: Thomas Regnier, az Európai Bizottság szóvivője szerint a cél, hogy Európa ne legyen más kontinensek infrastruktúrájára utalva. A kezdeményezés versenyképes infrastruktúrát ígérne olyan külföldi beruházásokkal szemben, mint az OpenAI norvégiai Stargate adatközpontja.
Kérdések a keresletről és a célközönségről
Jogalkotók és szakértők azonban kétségbe vonják, hogy valóban rendelkezésre állna-e elegendő kereslet ezen nagyságrendű kapacitás kihasználására. Sergey Lagodinsky, a német Zöldek európai parlamenti képviselője egy brüsszeli rendezvényen azt mondta: „Senki nem tudta megmagyarázni nekem, mi az üzleti terv ezekkel a gigagyárakkal”. Hozzátette, hogy ugyan felmerül a „több számítási kapacitás kell Európában” érv, de azt nem tudták konkretizálni, mire is volna szükség.
Nicoleta Kyosovska, a Centre for European Policy Studies munkatársa, aki társszerzője volt a „Az innováció szentélyei vagy katedrálisok a sivatagban?” című tanulmánynak, rámutatott: „Sokkal kevésbé egyértelmű, hogy kik lennének a gigagyárak célközönsége.” Kyosovska szerint Európában valójában csak a francia Mistral rendelkezik olyan kapacitással, hogy nagy nyelvi modelleket fejlesszen, amelyek ilyen mértékű számítási teljesítményt igényelnének — ám a Mistral saját infrastruktúrát épít, nem a gigagyárakra támaszkodik.
Magánberuházások és a Bizottság tervei
A Mistral idén februárban bejelentett 1,2 milliárd eurós adatközpont-beruházását Svédországban, valamint márciusban egy, Párizs mellett építendő, közel 14 ezer GPU-val felszerelt létesítményre vonatkozóan 830 millió dolláros tőkebevonást. Ezek a lépések azt jelzik, hogy bizonyos európai szereplők saját infrastruktúrát hoznak létre.
A Bizottság által meghirdetendő formális pályázati felhívást már kétszer elhalasztották; a kiírás jelenleg tavasszal várható.
Függőség az amerikai technológiától és a lépték kérdése
További aggodalom forrása, hogy a gigaprojekt paradox módon növelheti Európa függését az amerikai technológiától: a GPU-piacot gyakorlatilag az amerikai Nvidia uralja. Tizennyolc európai parlamenti képviselő ennek kapcsán írásban fordult a Bizottsághoz, kérve, hogy miként kívánják csökkenteni a stratégiai függőséget, ha az adatközponti hardverpiacot „egyetlen beszállító uralja”. A Bizottság erre a megkeresésre nem válaszolt közvetlenül, csak a szuverén környezet megteremtésének általános értékét hangsúlyozta.
A projekt pénzügyi léptékét is sokan vitatják. Az uniós 20 milliárd eurós keret jóval elmarad a magánszereplők által bejelentett beruházásoktól: az OpenAI tavaly egy 500 milliárd dolláros kapacitásbővítési tervet indított, az Anthropic pedig 50 milliárd dolláros infrastrukturális beruházást jelzett. Jeff Campbell, a Cisco kormányzati stratégiai igazgatója azt mondta: ha a világ más részein befektetett összegekkel vetjük össze, ezek teljesen más nagyságrendűek, és "nem ártana legalább a duplájában gondolkodni".
Alternatív irányok: ipari erősségek kihasználása
Többen – köztük Eva Maydell bolgár európai parlamenti képviselő – azt javasolják, hogy az EU ne elsősorban a nagy nyelvi modellek infrastruktúrájában próbáljon felzárkózni az Egyesült Államokhoz, hanem az európai ipar meglévő erősségeire építsen. Maydell kiemelte, hogy „a nagy nyelvi modelleken túl egy egész világ van”, ahol például az akkumulátortechnológia terén Európa valós versenyelőnyre tehet szert.
Összegzés
A Bizottság gigaadatközpontokat célzó, körülbelül 20 milliárd eurós terve a digitális szuverenitás erősítését ígéri, de jogalkotók és szakértők nem látnak egyértelmű, meggyőző keresleti alapot a beruházások kihasználására. A pályázat elhalasztásai, a GPU-piac dominanciája, a magánszektorbeli nagy befektetések és a projekt relatív kicsinysége a globális összehasonlításban mind további kérdéseket vetnek fel arról, hogy az EU ezzel a megközelítéssel csökkenteni tudja-e stratégiai függőségét, illetve hatékonyan tudja-e támogatni a kontinens versenyképességét.
