Mathieu Kassovitz, a magyar apától és francia anyától született színész‑rendező, nem sokkal azelőtt beszélt Párizs és a világ filmművészetéről Budapesten, hogy az Urániában mesterkurzust tartott volna. A 59 éves alkotó először a magyar filmarchívumban előkerült családi anyagokról mesélt: nagyapja, Kassowitz Félix közel százéves animációs rajzait nézte meg, amelyek közül néhányat telefonján is megmutatott az újságíróknak.
A családi gyökerek és a túlélés története
Kassowitz Félix képzőművész volt, aki már a harmincas években készített animációkat. A háború idején munkatáborba deportálták, ahol rajzolni kezdett, képeslapokat készített a katonáknak, hogy túléljen. Egy ilyen képeslap később még egy űrállomásra is eljutott — ezt Kassovitz az interjúban meghökkentőnek nevezte. Az alkotó azt is felidézte, hogy családjában generációkon át művészettel találkozott, és emlékei szerint a nagyapa humora, a tipikus „magyar zsidó humor” határozta meg a családi anekdotákat.
A mozi állapota és személyes kiábrándultság
Kassovitz nyíltan azt mondta, szerinte „a mozinak annyi”. Hozzátette, hogy 15 éve nem rendezett nagyjátékfilmet, és alapvetően kiábrándultnak tűnik a mai filmes iparral kapcsolatban. Véleménye szerint mára megváltozott, mit nevezünk filmművészetnek: míg korábban hosszú tanulás és filmes hagyományok adták az alapot, ma egy fiatal, iPhone-nal és YouTube‑ismeretekkel már látványosan tud filmet készíteni anélkül, hogy mély filmtörténeti műveltsége lenne.
A közeg, amelyből kinőtt A gyűlölet
Kassovitz visszaemlékezett a késő nyolcvanas–kilencvenes évek párizsi alvilági, hiphop és szubkulturális közegére: punkok, ska‑rajongók, rockerek, graffitis helyek és a New Yorkból érkező hiphop‑hatás. A hangulat szerinte erősen politikus és energikus volt, sok fiatalt mozgatott társadalmi ügy. „Nem lehetett egy képernyő mögé bújni” — mondta —, a konfliktusokat az emberek személyesen intézték el, és ő maga is verekedett skinheadekkel.
A múlt és a technológia találkozása: mi az MI szerepe?
Kassovitz szerint az új, mesterséges intelligencián alapuló eszközök hasonló törést hoznak a filmes technológiában, mint egykor a CGI. Az MI segítségével olyan képi megoldások hozhatók létre, amelyeket korábban elképzelni sem lehetett, ám szerinte nagyon okosan és sok munkával kell alkalmazni ezeket az eszközöket — nem véletlenül nevezte nem varázslatnak a folyamatot.
Érdekesen azt is kijelentette, az MI bizonyos értelemben közelebb hozza a régi filmkészítés „véletlenszerűségét”: míg a CGI-val pontosan azt kapod, amit kérsz, az MI gyakran hoz váratlan megoldásokat, amelyek kreatív terekké válhatnak. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a technológia etikai kérdéseire: megemlítette az MI‑vel generált ismert színészekről készült „hamis” jeleneteket (például Denzel Washingtonról vagy Kevin Spaceyről készült példákat), és arra figyelmeztetett, hogy ugyanaz a technológia jóra és rosszra is használható.
Hogyan változtatja meg a gyártást az MI?
Kassovitz azt jósolta, hogy az MI és a digitális technológiák gyökeresen átalakítják a forgatási módszereket: rövidesen nem lesz szükség például egész utcák lezárására, mesterséges esőre és hatalmas stábokra egy-egy jelenet miatt; a színészt felveszik egy helyszínen, a környezetet pedig utólag generálják. Ebből az okból újra érdeklődni kezdett a film iránt: szerinte „most tényleg vége valaminek”, és ez a váltás kreatív lehetőségeket kínál.
Blockbusterek, Star Wars és a szórakoztatóipar kritikája
Kassovitz élesen bírálta a modern hollywoodi kasszasikereket: a Star Wars‑sorozatot szórakoztatóipari terméknek nevezi, amelynek célja a néző szórakoztatása és a tömeges fogyasztás, nem pedig a filmművészet fenntartása. Ugyanakkor elismerte a technológia és a stábok szakmai tudását — érdekesnek találja, hogyan használják például az interaktív LED‑falakat, és mint rendező is próbál új eszközöket integrálni munkáiba. Szerinte a nagy stúdiókban is van kreativitás, de a végeredmény alapvetően ipari termék.
Visszatérés és személyes motivációk
Kassovitz azt mondta, azért vállalta a budapesti szereplést és a találkozást a közönséggel, mert szerette volna a család része lenni, és kíváncsi volt arra, hogyan dolgoznak mások. Az MI‑vel kapcsolatos tapasztalatok miatt ismét érdeklődik a filmkészítés iránt, és animációs projektjén dolgozik, amelyben maga is beépíti az új eszközöket.
Mit jelent ez a jövőre nézve?
Az alkotó szerint közel a fordulópont: ha a kereskedelmi forgalomban megjelenik egy nagy film, amelynek látványvilága nagyrészt MI‑vel készült, és a közönség ezért fizet, akkor a gyártási modellek át fognak alakulni. Ez a helyzet megkérdőjelezi a klasszikus filmes tanulást és pályafutási utakat, ugyanakkor új kreatív lehetőségeket is ad.
Zárásként Kassovitz arról is beszélt, hogy továbbra is tiszteli azokat a nagy rendezőket, akiken felnőtt és akiktől tanult, de világosan kijelentette: mára nem érzi ugyanannak a művészetnek a filmet, mint aminek ő tanulta. Ugyanakkor a technológiai átalakulás miatt ismét kíváncsi arra, mit lehet kezdeni a jelenkor eszközeivel.
Fotó: Hevesi‑Szabó Lujza / Telex (a beszámoló helyszínéről származó kép említése a forrás szerint)
