Néhány nappal ezelőtt az Anthropic és az OpenAI benyújtotta bizalmas S‑1 dokumentumát az amerikai tőzsdefelügyelethez, az SEC‑hez. Az Anthropic jelenlegi értékelése 965 milliárd dollár, az OpenAI‑é pedig 850 milliárd dollár. Ezek az értékek egyre több befektetőben vetik fel a kérdést: a számok valódi, fenntartható értéket tükröznek, vagy egy piaci buborék utolsó felfújt pillanatait látjuk?
A pénzügyi adatok vegyes képet mutatnak. Az OpenAI bevétele a 2022‑es nagyjából 200 millió dollárról 2025‑re több mint 10 milliárd dollárra nőtt, ám profit nem látszik: a vállalat 2025 első felében 13,5 milliárd dolláros nettó veszteséget jelentett, és 2026‑ra saját előrejelzése szerint mintegy 14 milliárd dolláros mínuszra számít. A cég idén durván 17 milliárd dollár készpénzt éget el. Belső anyagok szerint 2023 és 2028 között 44 milliárd dollár halmozott veszteséggel kalkulálnak, és nyereségességet csak 2029‑re várnak. Annak fényében, hogy évente sokmilliárd dollárt égetnek el, az ezermilliárdos értékelés aránytalannak tűnhet.
A finanszírozás szerkezete: körkörös tőkeáramlás
A piac túlfűtöttségének egy jellegzetessége, hogy a szereplők egymásba fektetnek, így a pénz részben körbe‑körbe forog. Az Nvidia és az OpenAI közötti 100 milliárd dolláros partnerség például nagyrészt Nvidia‑chipek vásárlását finanszírozza. A Microsoft mintegy 27 százalékban részes az OpenAI‑ban, és egyben a fő felhőszolgáltatója, így az Azure‑bevétel visszafolyhat hardvervásárlásokba. Az Nvidia továbbá a CoreWeave 7 százalékát birtokolja, és 6,3 milliárd dollárt vállalt a CoreWeave‑hez tartozó, Nvidia‑GPU‑kkal telepakolt adatközponti kapacitás felvásárlására. Ennek a kölcsönös elköteleződésnek kockázata az, hogy a magas értékeltségek részben egymás bevételeinek felfuttatására épülnek, nem pedig széles, külső keresletre.
A tőzsde és a koncentráció
A kockázat nem korlátozódik a magántőkére: az amerikai részvénypiacot ma nagyrészt az AI‑narratíva hajtja. A "Magnificent 7" a cikk szerint az S&P 500 értékének 35–40 százalékát adja, és a Goldman Sachs becslése szerint ezek a legnagyobb papírok adták az index 2026‑os növekedésének 46 százalékát. Ez azt jelenti, hogy még az indexkövető befektetők is nagyobb arányban fogadnak az AI sikerére, mint azt gondolnák.
Ugyanakkor egy MIT‑tanulmány szerint a generatív AI‑ba befektető szervezetek 95 százaléka egyelőre nulla megtérülést jelez. A technológia ígérete és a vállalati gyakorlatban realizált haszon közötti rés tehát továbbra is jelentős.
Párhuzamok és figyelmeztetések
Számos piaci szereplő párhuzamot von a 1999–2000‑es dot‑com buborék korszakával. Michael Burry — aki a 2008‑as ingatlanpiaci összeomlást előre jelezte — azt mondta, hogy a piac "az 1999–2000‑es buborék utolsó hónapjaira" emlékeztet, és nagy tétekkel fogadott egyes technológiai cégek ellen. Burry adatai szerint a kockázati tőke 87 százaléka, a befektetésre kínált kötvénykibocsátások 49 százaléka és a magas hozamú kötvényállomány 38 százaléka kötődik ma az AI‑hoz. A Goldman Sachs öt figyelmeztető jelre hívta fel a figyelmet: csúcson lévő beruházási kiadások, csökkenő vállalati profitok, emelkedő vállalati adósság, kamatvágások és a hitelfelárak közötti különbségek növekedése.
Ha a buborék kipukkan: gazdasági következmények
Az egyik legaggasztóbb vonatkozás, hogy az AI‑hoz kötődő beruházások már most jelentősen befolyásolják a reálgazdaságot. A cikk szerint az AI‑hoz köthető beruházások 2025 első felében 1,1 százalékponttal járultak hozzá az amerikai GDP növekedéséhez, és ezzel a fogyasztást is megelőzve váltak a bővülés motorjává. Jason Furman harvardi közgazdász még nagyobb számot idéz: szerinte az AI‑infrastruktúra‑beruházás adta az amerikai GDP‑növekedés 92 százalékát 2025 első felében. A kilenc legnagyobb felhőszolgáltató 2026‑ra együttesen mintegy 830 milliárd dolláros beruházást tervez, amely az amerikai GDP körülbelül 2,2 százalékának felel meg.
Ez a növekedés azonban törékeny, mert beruházási kiadások gyorsan befagyaszthatók. Ha a befektetői bizalom megrendül és a tőke elapad, a cégek halaszthatják vagy visszavághatják adatközpont‑beruházásaikat, ami zuhanó részvényárakat, csökkenő háztartási vagyont és visszafogott fogyasztást eredményezhet — ez pedig önmagát erősítő lefelé tartó spirálba fordulhat. Az Oliver Wyman és a Világgazdasági Fórum elemzői arra figyelmeztetnek, hogy egy ilyen összeomlás súlyosabb recessziót okozhat, mint a 2000‑es dot‑com krach, mert ma az amerikai háztartások nagyobb arányban birtokolnak részvényeket, így a vagyonhatás erősebb lenne.
A negatív hatás ráadásul nem csak az Egyesült Államokra korlátozódna: a tőzsdei korrekciók általában átgyűrűznek Európába és Ázsiába, és a chip‑ valamint adatközpont‑ellátási lánc révén exportfüggő gazdaságok — például Tajvan és Dél‑Korea — közvetlenül is érintettek lennének.
Van enyhítő tényező is
Ugyanakkor van mérséklő szempont: a buborék ma viszonylag kevés cég köré koncentrálódik, így a fogyasztásra és a foglalkoztatásra gyakorolt hatás korlátozottabb lehet, mint egy szélesebb, minden szektort érintő összeomlásnál. A legnagyobb vesztesek valószínűleg az olcsó tőkére és a profit nélküli spekulációra építő szereplők lennének.
A buborék értelmezése
Fontos különbséget tartani az alaptechnológia értéke és a piaci felhajtás között. A buborékok nem feltétlenül azt jelentik, hogy a technológia haszontalan — az internetes buborék után az internet alapvetően átalakította a gazdaságot, csak időre és konszolidációra volt szükség. A védelmezők szerint az AI‑infrastruktúra (chipek, adatközpontok, energia) kézzelfogható, tartós eszközállományt jelent, amely a hype‑ciklust túlélheti. Emellett a fellendülést most jórészt kockázati tőkén kívüli, nyereséges technológiai óriások hajtják, amelyeknek más üzletágai is vannak, és a kereslet sok esetben valós, fizető felhasználókból származik.
Következtetés: bizonytalan, de kockázatos helyzet
A jelenlegi helyzetben az igazság a „minden összedől" és a „semmi baj" végletek között van. A piacon szinte bizonyosan vannak buborékos elemek: a több százmilliárd dolláros kölcsönös elköteleződések, a történelmi tőzsdei koncentráció és a profit nélküli milliárdos pénzkidobás mind erre utalnak. Ugyanakkor az alaptechnológia és az infrastruktúra reális értéket képviselhet, és a fellendülést most többnyire erős, nyereséges vállalatok hajtják.
A pontos időzítés és a buborék kipukkanásának módja azonban ismeretlen: egyes előrejelzések 2026‑ra lassú korrekciót vagy éles leeresztést vetítenek előre, míg mások a kamatkörnyezet, az infláció és a vállalati profitok alakulásától teszik függővé a fordulópontot. Egy dolog biztosnak látszik: ha a lufi kipukkan, a fájdalom messze túlnyúlhat a Szilícium‑völgyön, mert az amerikai növekedési sztori és a globális tőkepiacok hangulata ma nagyrészt az AI‑ígéreten alapul.
