A 61. Velencei Biennálé (2026) keretében a Palazzo Diedo-ban bemutatott Strange Rules című kiállítás új fogalomként vezeti be a „protokollművészetet” (protocol art) a kortárs művészeti diskurzusba. A tárlat létrehozója Mat Dryhurst és Holly Herndon, kurátori közreműködői Hans Ulrich Obrist és Adriana Rispoli. A projekt középpontjában a mesterséges intelligencia, a digitális infrastruktúrák és a hálózatba kapcsolt kultúra metszéspontja áll.
Mit mutat a kiállítás és hol?
A földszinten Dryhurst és Herndon friss, közösen készített munkája látható, melyet a berlini sub építészirodával hoztak létre. Ez a tér előadásoknak, performanszoknak és vetítéseknek is helyet ad; az installáció a kiállítás teljes időtartama alatt látogatható.
Az első emeleten helyspecifikus installációk és válogatott videómunkák bővítik a protokollművészet témáit, közvetlen párbeszédet teremtve a földszinti eseményekkel. A második emeleten, a Palazzo Diedo black box terében olyan videóművek kaptak helyet, amelyek a kortárs társadalom technológiával való összefonódását és az ezeket működtető láthatatlan protokollokat vizsgálják.
Mi a protokollművészet lényege?
A Strange Rules nem elsősorban a technológiai csodát vagy az AI vizuális trükkjeit helyezi előtérbe. A projekt azt vizsgálja, hogy mely rendszerek határozzák meg a kultúra terjedését és láthatóságát: hogyan áramlik az információ, milyen szabályok döntik el, mely tartalmak válnak láthatóvá, és hogyan jön létre a jelentés. A médium ebben az értelmezésben maga a protokoll — nem csak kép, hang vagy szöveg, hanem a láthatatlan architektúra, amely formálja a kulturális teret.
A tárlat a hatvanas évek konceptuális és fluxus hagyományaiból merített „protocol art” fogalmát a mesterséges intelligencia kortárs problémáira alkalmazza: az algoritmusok, adatmodellek és AI-rendszerek mögötti szabályrendszereket, szerződéseket és gyakorlatokat teszi vizsgálat tárgyává.
Kapcsolódó munkák és korábbi projektek
Holly Herndon és Mat Dryhurst munkáiban nem új jelenség az AI használata. Herndon Holly+ projektje például szerepelt a 2022-es Ars Electronica Planet B programjában: ez a kezdeményezés nem egyszerűen deepfake-kísérlet volt, hanem egy digitális identitás-protokoll — Herndon saját hangjának „digitális ikertestvérét” közösségi licenc alatt tette elérhetővé, a felhasználást decentralizált, közösségi döntéshozatal szabályozta.
A londoni Serpentine North Galériában 2024 végén bemutatott The Call című kiállításuk során a látogatók nyomon követhették egy mesterséges intelligencia „betanításának” folyamatát: a projekt korusok mesterségesintelligencia-modelljeihez új protokollok kidolgozását célozta. Herndon és Dryhurst daloskönyvet állítottak össze, majd a Serpentine Arts Technologies csapatával tizenöt közösségi kórust rögzítettek az Egyesült Királyság különböző pontjain; az ebből épített interaktív térhang-installáció maga a rendszer létrejöttét mutatta be.
Legutóbbi projektjeik témái közé tartoznak a közösségi tulajdonú adatkészletek, kollektív licencelési struktúrák, részvételi AI-rendszerek és a művészek védelmét szolgáló jogi keretek a gépi tanulás korában. A részvétel — közösségek, kutatók, programozók, énekesek és intézmények bevonása — munkáik központi eleme.
Kiállítói spektrum: művészek és kutatók
A Strange Rules résztvevői között számos, a művészet határain túli szereplő is megjelenik. A tárlaton szerepel Ken Stanley mesterségesintelligencia-kutató (Picbreeder), Michael Levin biológus, valamint olyan alkotók, mint Trevor Paglen, Lynn Hershman Leeson, Simon Denny és a terra0 kollektíva. A bemutatott munkák a megfigyelőrendszerek, az automatizált kormányzás, a decentralizált tulajdonlás és a gépi cselekvőképesség kérdéseit járják körül.
Miért lényeges ez a kiállítás?
A Strange Rules egyik markáns állítása, hogy a hatalom egyre inkább a protokollokban rejlik: ajánlórendszerek, keresőmotorok, moderációs rendszerek, adatstruktúrák és a training data joga mind befolyásolják, mit látunk, hallunk és hogyan értelmezünk. A kiállítás rávilágít arra, hogy ezek a mechanizmusok a mindennapi kulturális fogyasztást formálják, miközben legtöbbször rejtve maradnak a felhasználók előtt.
A Strange Rules így nem pusztán technológiai problémákat tárt fel, hanem politikai és kulturális következményeket is: ki tervezi a protokollokat, kik írják a szabályokat, és milyen következményekkel jár, ha ezek zárt, vállalati rendszerek kezébe kerülnek.
Elméleti keret és kontextus
A kiállítás felvetéseit érdemes Jacques Derrida 1995-ben megjelent Archive Fever című munkájának archívum-ösztönével párhuzamba állítani: míg a korábbi technológiák főleg megőrizték és közvetítették a kultúrát, az AI rendszerek ma aktívan átszervezik a kulturális archívumokat és új kimeneteket, előrejelzéseket generálnak. A Strange Rules szerint az AI az archiválási kényszer technológiai kiteljesedése: a kulturális archívumok olyan méretűvé váltak, hogy feldolgozásuk csak gépi rendszerekkel lehetséges.
Záró megjegyzés
A Palazzo Diedo-ban látható Strange Rules kiállítás tehát a protokollokra mint kulturális struktúrákra hívja fel a figyelmet, és azt a kérdést teszi fel, hogy kik és milyen szabályok mentén alakítják a kultúra ma már egyre nagyobb részét meghatározó rendszereket.
Nyitókép: a kiállítás földszinti tere. Fotó: Palazzo Diedo
Kulcsszavak: 61. Velencei Biennálé – 2026, protokollművészet, AI, mesterséges intelligencia



